Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

2. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon (Második rész)

242 BABOS Z. MAYER L. peket is épített árterének rendezése érdekében. Ugyancsak eredményes csatornaépítkezés folyt az Aradvármegyei Ármentesítö Társulat területén és a Taktaközben. A Tisza-szamosközi érdekeltség árterén pedig a Tiszába ömlő Tur-csatorna 4 km hosszú torkolati szakaszát fejezték be. Míg a hiányzó munkaerőt úgy-ahogy pótolni lehetett, a szivattyútelepek működését biztosító üzemanyagok beszerzése egyre nehezebbé vált, noha a főleg 1915-ben fellépő nagy belvizek kiterjedt mezőgazdasági területek megművelését veszélyeztették, ez pedig a közélelmezés szempontjából nem volt közömbös. Ezek a viszonyok a háború elhúzódásával egyre jobban romlottak és mélypontjukat a forradalom zűrzavaros napjaiban érték el. Visszatekintve a belvízrendezések alig félévszázados múltjára, büszkeséggel tölthet el bennünket az a nagyarányú eredményes munka, melyet nemzetünk ezen a téren súlyos anyagi áldozatok árán végzett. A belvízrendezések által érintett területek nagysága összegszerűen, sajnos, ma már nehezen adható meg, mert a világháború előtti időkben vízrendező társulatainknál a belvízi ártér még nem volt külön kimutatva. Hozzávetőleges számítás szerint mintegy 2-5 millió kat. hold az a terület, amelyet a lecsapolások és a bélvízrendezések együtt hódítottak meg a zavartalan mezőgazdasági művelés számára. Vízitársulataink páratlanul álló munkásságanyomán 1919-ben, ezeréves hazánk osztatlansága utolsó évében, a Tisza völgyében 12.447, a Duna völgyében pedig 7532, összesen 19.979 km hosszú csatornahálózat szolgált a káros csapadék- és belvizek levezetésére, tehát hazánknak csak a síkföldi — az Adria felett 100 m magasságig emelkedő —területét véve figyelembe, egy négyzetkilométerre 0-73 km hosszú vízlevezető csatorna jutott. Ugyanekkor vízitársulataink tulajdonában a Tisza völgyében 99, a Duna völgyében pedig 83, összesen tehát 182 belvízi szivattyútelep volt, melyek 17.002 lóerőt képviseltek és 258 szivattyúegységük másodpercenként 251 m

3 belvizet szállított. Legtöbb belvízi szivattyútelepe — 33 —a Temes-begavölgyi Vízszabályozó Társulatnak volt, a Körös-Tisza-marosi és a Nagybecskereki Ármentesítö Társulatnál pedig ekkoriban 10—10 telep állott fenn. A társulati csatornahálózatot a befogadó folyókkal 121 nyilt — vagy boltozott —továbbá 855 csőzsilip és szivornya kötötte össze, tehát a nyilt zsilipekkel szemben egyre nagyobb teret hódítottak az üzembiztosabb és állékonyabb csőzsilipek. A nagykiterjedésű csatornarendszeren 5480 belvíz-zsilip, áteresztő és tiltó épült és a vízitársulatok által fenntartott hidak száma 3758-ra emelkedett. Ezek a számadatok kiáltóan hirdetik azt a kultúrmunkát, amelyet nemzetünk ezen a téren végzett. XIV. Ármentesítések a világháború óta napjainkig.

1 Az 1914 nyarán kitört világháború a vízitársulatokat a folyamatban lévő munkálatok félbehagyására kényszerítette. A háborút követő összeomlás és forradalom pedig valósággal válságos helyzetbe sodorta a társulatokat. A tartalékolt anyagok nagyrészt elpusztultak, a bevételek elmaradtak és így még a legszükségesebb fenntartási munkálatokról is le kellett mondani. A román megszállás alatt még jobban 1 A fejezetben közölt adatok 1938. november l-re (a bécsi döntést megelőző időpontra) vonatkoznak.