Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

2. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon (Második rész)

232 BABOS Z. MAYER L. 50 ezer kat. holdat vont el a mezőgazdaságtól. Az 1888—91-ben megépített árokhálózat ezeket a pangó vizeket egy főcsatorna segítségével vízemelés nélkül vitte a Marosba. Délvidéken a Temes—

Bega árterületén néhány kisebb vízitársulat és magánosok újabb csatornák létesítésével tökéletesítették az egykor hirhedt mocsárvilág lecsapolását. Közülük legeredményesebb a Berzava-csatornamenti munkálat volt. A lecsapolási munkálatok egész országra való elterjedésének bizonyítására még megemlítjük, hogy 1891—96-ban rendezték Csik megyében az Olt völgyét is, amely Csíkszereda és Tusnád között több malomgáttal volt elzárva, a folyó medre pedig elhanyagolt állapotában nagy hordaléka miatt egészen függő mederré alakult. Habár a vízjogi törvény megalkotása óta mindössze 15 év telt el, a század fordulóján már igen jelentékeny eredményről számolhatunk be. Hazánk területén 1900-ban már 89 — kimondottan lecsapolások végrehajtására alakult —• ú. n. vízhasználati társulat működött, amelyekből 48 a Duna völgyében végzett igen hasznos munkát. A Tisza völgyében kevesebb lecsapoló társulat alakult, mert itt a nagy vízrendező társulatok a belvízrendezéssel kapcsolatban többnyire elintézték a mocsarak lecsapolását is. A belvízcsatornákkal együtt 1900-ban a Dunavölgyben 4.032 km, a Tiszavölgyben 7.958 km, összesen tehát 11.990 km vízlevezető árokhálózat szolgált az árterek káros vizeinek eltávolítására. Ebből 4.486 km a kizárólag lecsapolások végrehajtására alakult vízhasználati társulatok árterületén létesült. A kultúrmérnöki hivataloknak az elvégzett munkában nagy része volt, 1890-ig 228.454 • kat. hold lecsapolásánál működtek közre mint tervezők és építésvezetők. Századunk elején a vízhasználati társulatok által végrehajtott lecsapolások helyett a nagyszabású belvízrendezési munkálatok nyomultak előtérbe. Rendkívüli módon megszaporodtak a meder-jókarbahelyezések és az ezekkel részben kapcsolatos lecsapolások is, melyeket a vízjogi törvény 40. szakasza alapján a kultúrmérnöki hivatalok hajtottak végre. Ezeknek költségeit nem a vízitársulatok, hanem a hatóságok által jogerős véghatározatokban megállapított érdekeltségek viselték, amelyek a rendezett medrek és megépített víziművek fenntartását is kötelezően végzik. A századfordulótól a világháború végéig végrehajtott munkálatok közül első helyen a Nyírség vízállásos területén elkezdett lecsapolás folytatását említhetjük, amelynek következtében az árokhálózat hossza 1.800 km-re növekedett. Kiegészítéskép megkezdődött a háború előtti években Szabolcs megye keleti járásaiban is a pangó vizek levezetése, ezek a csatornaépítések azonban csak a világháború után fejeződtek be. A Nyírség rendezésének csaknem három évtizeden át tartó munkálatai összesen mintegy 80 ezer kat. hold értékes területtel növelték a mezőgazdaság művelhető földállományát. A Tisza völgyében kivitelre került lecsapolások közül még megemlíthetjük a hevesmegyei Tarna 1899—1905-ben végzett szabályozását és árterének rendezését, a Felső-Tisza vidékén a Nagy-éger menti mocsarak 1900—05-ben történt levezetését és a Tápió völgyének lecsapolását. Ez utóbbi munkálatok szintén csak a világháború után értek véget. A Duna völgyében, a Bács-Bodrog vármegyei multszázadbeli lecsapolásokat egészítette ki a Zombor-környéki mocsarak 1905—10-beni levezetése, mely több, mint 18 ezer kat. hold kiterjedésű árterületet tett művelhetővé. A Kígyós-ér rendezése