Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

2. szám - I. Becker Ádám: A keleti trianoni határ vízügyi viszonyai

TRIANONI HATÁR VÍZÜGYI VISZONYAI 171 A magyar-román műszaki bizottság az árvíz után megvizsgálta a helyzetet és megállapította, hogy Arad körül a védtöltéseket megfelelően kiegészítették úgy, hogy a Szárazér völgyében most már a Maros árvízétől nem kell tartani. * * * Emlékiratom végére érve, szerettem volna az elmondottakból azt a következtetést levonni, hogy a C. R. E. D. és a hármas és a kettős műszaki bizottság 15 évi állandó tevékenységének volt némi eredménye. Nyugodtabban várhatjuk már a tavaszi árvizeket ma, mint működésünk kezdetén. Hálával akartam megemlékezni a magyar-román műszaki bizottság román tagjáról, Oprean Rudolf román vízépítési vezérigazgatóról, aki kezdettől fogva igen nehéz körülmények között fáradhatatlanul dolgozott a határmenti lakosság vízügyi érdekeiért és 20 évi román állami szolgálata után sem tagadta meg a magyar vízjogi törvény szellemét. Ilyen gondolatok között érkezett hozzám az a megdöbbentő hír, hogy a Fehér-Körös jobbparti töltése a székudvari közúti hídnál kiszakadt. A bizonytalan jelentések szerint a szakadás március 31-én hajnalban történt. A szakadás csakhamar 140 m szélesre tágult és a terep színéig mélyült. Ebből az 1925. évi katasztrófára kellett gondolni és annak tanúságai szerint nagyon fontos volt az, hogy a védelmet a Fehér- és Fekete-Körös deltájában, a közúti és vasúti töltésen is megszervezzük, hogy legalább a szanazugi 300 tanyát megmenthessük. Hála Istennek, erre nem került sor. A kiömlött víz március 31-én este 8 órakor érkezett a trianoni határra, ahol az Alsófehérkörösi társulatnak 1932-ben megerősített elhatároló töltése állta útját. A kiömlött víz színe a töltésnél még az nap 89-51 m-re emelkedett az Adria fölé és április 3-án este ezen a szinten megállt. (1932-ben 89-32 m volt a vízszín magassága az Adria fölött.) A töltés koronája átlag 89-90 m volt, tehát az átömléstől nem kellett tartani. A víz a határon túl — az Aradmegyi ármentesítő társulatnál — 6000, azon belül, a Gelvácspusztán 1683 k. hold árteret öntött el. A víz gyors levezetése végett az Aradmegyei társulati érdekeltek a Fehérkörös jobbparti töltésének átvágását kérték a trianoni határ fölött, annak közelében. Emiatt a magyar-román műszaki bizottság április hó 7-én reggel az érdekeltségek vezetőivel helyszíni szemlét tartott a határ fölötti töltésszakasz mentén és a gyulavarsándi szivattyútelepnél. Itt a bizottság román tagja előadta, hogy a töltésszakadást, amely a határ fölött 16 km távolságban keletkezett, — a hozzá érkezett jelentések szerint — a székudvari híd duzzasztása okozta. Az árvíz rendkívüli magasságának az 1 méteres friss hóra esett 100 mm-es eső volt az oka. A híd vízbe került és 50 cm duzzadást okozott. Ennek következtében a víz mind a két parton átcsapott a töltésen. A jobbparti töltés rosszabb anyagból való volt és átszakadt. A szakadás egy nap alatt 150 m-re bővült. A terepnél 2 m-rel magasabb hullámtérről a terepre lebukó víz a hullámtéren csatornát vájt. Ezt a csatornát két nap alatt elzárta a társulat. Ez alatt a víz színe a hullámtér színe alá szállott le, tehát az átfolyás megszűnt. A bizottság megvizsgálta a vízleeresztés lehetőségeit. Megállapította, hogy a gyulavarsándi szivattyútelep nyomócsövén a szemle idején körülbelül 10 m

3/sec