Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

2. szám - I. Becker Ádám: A keleti trianoni határ vízügyi viszonyai

172 BECKER ÁDÁM víz folyt vissza a Fehérkörös medrébe. Megállapította a bizottság azt is, hogy a víz színe egyezik a töltésmenti terep színével. Minthogy pedig az elhatároló töltés mellett 2 méteres vízmélységek is vannak, a töltés átvágásával a víz teljes levezetése nem lehetséges. A vízszín némi süllyesztése is olyan mély átvágást igényelne, amely — különösen a magyar deltára — egy újabb áradás esetében végzetes lehetne. Tulajdonképen csak annyi víz érkezik a töltéshez, amennyit a gyulavarsándi főcsatorna szállít, ez pedig lefolyik az 1-6 m átmérőjű nyomócsövön át. Ezért a bizottság a töltés átvágását, amely műveletben rejlő veszély nem állott arányban az elérendő haszonnal, nem javasolta. Az aradmegyei társulat érdekeltsége ezek után kérésétől elállott. A bizottság román tagja a tapasztaltakon okulva megígérte, hogy a FehérKörös töltéseit azokon a szakaszokon, amelyeken a kellő magasság eddig csak sapkázással volt biztosítva, haladéktalanul teljes szelvényűre építteti ki, az alacsony hidakat pedig felemelteti. A bizottság magyar tagja látni akarta a kiszakadás helyét. A bizottság román tagja felkérte a román hatóságok jelenvolt képviselőit, hogy a műszaki bizottságot engedje tovább a szakadásig. A román hatóság ezt a kívánságot indokolás nélkül megtagadta. Ennélfogva csak a tervek alapján volt a helyreállítási munka tárgyalható. A bizottság megállapította, hogy a tervezett módon az árvédelmi biztonság 2 hónap alatt sem állhat helyre. Azért a bizottság javaslata alapján a román vízépítési vezérigazgató utasította a munkavezető mérnököt, hogy a kiszakadt töltés vízfelőli részét a neki megmagyarázott módon 8 napon belül emelje az árvíz színe fölé. Ezekben némileg megnyugodva reméltük, hogy a körülbelül 30 millió köbmétert kitevő víztömeg április hó végére levonul, a töltés ideiglenes helyreállításáról pedig néhány nap múlva értesülünk, mert a munka haladásáról naponta táviratot kellett volna kapnunk a bizottság román tagjának Ígérete szerint. Ezzel szemben az történt, hogy a gyulavarsándi nyomócsövet az Aradmegyei társulat többízben lezárta, a töltés építéséről pedig értesítés a mai napig (1939. IV. 24) egyáltalában nem érkezett. De nem érkezett válasz a műszaki bizottság magyar tagjának a román taghoz intézett többszöri megkereséseire sem. Egészen indokolt tehát az Alsófehérkőrösi ármentesítő társulatnak az a kívánsága, hogy elhatároló töltését ismét megmagasítja egy félméterrel, mert ez a töltés, amely eredetileg csak az Aradmegyei társulat felső árterén lévő szikes legelőkről lerohanó belvizek feltartóztatására épült, 1932-ben pedig félméterrel megemelve, a Tőzből kicsapó vizek ellen is szolgált, most már a Fehér- vagy a Fekete-Körösből kiömlő rövidebb árhullámok ellen is védelmet kell hogy adjon. De szükséges, hogy az Alsófehérkörösi ármentesítő társulat a kiömlött víznek a saját területén való gyorsabb levezetését is tanulmány tárgyává tegye. * * * Meg kellett tehát végül is győződnöm arról, hogy haszontalan itt minden fáradozás. Addig, amíg ármentesítő társulataink területeinek és védőműveinek felső fele idegen kézben lesz, a trianoni határral kettémetszett ármentesítő társulatok árvédelmi helyzete kielégítő nem lehet. Igaz, hogy ez a legutóbbi eset, különösen pedig a két társulati rész közötti érintkezés megbénulása és a műszaki bizottság román tagjának hallgatása a két állam közötti feszült külpolitikai helyzet