Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)
2. szám - I. Becker Ádám: A keleti trianoni határ vízügyi viszonyai
170 BECKER ÁDÁM Az ,,E" zsilip és a határ közötti Szárazér nagyon feliszapolt és elázott medrének rendbehozására a ménesbirtok és a magyar Szárazér-társulat lépett az egyezkedés útjára. Ennek eredményeként ezt a szakaszt a kir. kultúrmérnöki hivatal tervei és vezetése mellett sikerült nagyobb szelvénnyel — lapos rézsűkkel — rendbehozni. Ennek a szakasznak a jókarban tartását most már nagymértékben megkönnyíti az is, hogy az ,,E" zsilip indokolatlanul magas küszöbét a magyar-román műszaki bizottság javaslatára leszállították. A magyar társulat kívánságára a magyar-román műszaki bizottság közbenjárt abban is, hogy az elcsatolt társulat az Iratosi-csatornát kimélyítse avégből, hogy abba a jobbparti, környező magyar terület belvizei is bevezethetők legyenek. Ez meg is történt és a magyar társulat több mellékcsatornát torkoltatott be a határon az elcsatolt területen levő Iratosi-csatornába. A bizottság közvetítésével teljesült az a magyar kívánság is, hogy az elcsatolt társulat az Arad-pécskai főcsatornát a gáji belvizek gyorsabb levezetése és a Szárazérnek ezektől a vizektől való mentesítése érdekében kitisztogassa. Hasonlóképen sikerült a bizottságnak a Szárazér Arad városi szakaszának rendezése is. Csupán a Szárazér ,,E" zsilip alatti tisztogatásának hozzájárulási ügye van még ma is függőben. A magyar társulat a munkát elvégezte. A hatósági felülvizsgálat után beterjesztette a kiviteli tervet az 1925. évi elvi megegyezés szerint készített költségelosztással együtt a magyar-román műszaki bizottsághoz, kérve az elcsatolt társulati részt terhelő összeg kifizetésének kieszközlését. A bizottság román tagja nyilatkozás végett kiadta a tervet az elcsatolt társulati rész vezetőségének. Ez az úgynevezett „1er"-társulat — minden sürgetésünk ellenére — évekig halogatta a nyilatkozást, míg végre az 1938. évi május 12-én tartott ülésén úgy határozott, hogy a magyar 24.042 P 88 f követelés helyett 3576 P 10 f-t hajlandó hozzájárulás gyanánt fizetni. A magyar társulat feladata most az ügyet mégegyszer és utoljára a magyarromán műszaki bizottság elé vinni. Az ügy most már a bizottság kezei között levő régi adatok alapján valószínűleg békésen volna elintézhető. A Szárazér fenekének az Élővízcsatorna engedélyokiratában megállapított mélységben való fenntartása nagy nehézségbe ütközött az elcsatolt területen is. A mezőhegyesi ménesbirtok igazgatósága inkább lemondott a 2 m a/sec vízre szóló jogáról. Megelégedett 1 m 3/sec vízkivétellel és ennek megfelelően a román hatóság az engedélyokiratot megváltoztatta olymódon, hogy a Szárazér fenékmélysége a régi engedélyokiratban megállapított fenék fölött 0-5 m magas lehet a fennhatósága alatt levő területen. Remélhető most már, hogy a Szárazérnek sok vitára okot szolgáltató zavaros ügyei simán nyernek végleges elintézést. Ennek a társulatnak a területe általában nincsen árvíznek kitéve. Amikor azonban a Maros az 1932. év márciusában a jégtorlódás, április elején pedig a hegyvidékről lezúdult rendkívüli víztömegek következtében eddigi legmagasabb árvízszínét Aradon 1 m-rel meghaladta, csak a védtöltések nyúlgátalásával volt Arad város az elöntéstől megvédhető. A 16. és 17. számú képek a jégtorlaszt, a 18. számú kép a Maros jobbparti töltésének nyúlgátalását mutatja. (A képeket az aradi vízügyi hivatal akkori főnöke, Papp Tihamér bocsátotta rendelkezésemre.) A városon keresztül az ár a Szárazér völgyébe csapott volna át és a magyar társulat területe is ki lett volna téve a veszélynek.
