Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

2. szám - I. Becker Ádám: A keleti trianoni határ vízügyi viszonyai

TRIANONI HATÁR VÍZÜGYI VISZONYAI 169 rövid átmetszésen át, Kis- és Nagyhodos között vezettetnének a Túrba ; vagy pedig új terv készítendő arra, hogy ezek az árvizek a Nagyéger, illetőleg a Sár holt medreinek felhasználásával. Tisztaberek határán keresztül töltések között torkoljanak a Túrba. Ez utóbbi a legtermészetesebb megoldás és tökéletesen mentesítené a Tapolnokot a bele nem férő külvizektől. A Tur jobbpartján az új magyar-román határra érkező patakok, erek és csatornák vízlevezetési kérdéseinek elintézése a magyar-román műszaki bizottságnak lesz a legújabb feladata. * A keleti trianoni határral kettémetszett ármentesítő társulatokon kívül egy belvízlevezető társulat ügyei is állandóan foglalkoztatták a magyar-román műszaki bizottságot a bizottság megalakulása óta. Ez a Szárazéri belvízlevezetö társulat, amelynek 31.177 к. holdnyi összterületéből 49-86 százalékot csatolt a trianoni diktátum az általa alkotott Nagy-Romániához. Ennek a társulatnak az ügyei szorosan összefüggnek a mezőhegyesi m. kir. állami ménesbirtok ,,Élövízcsatorná"-jának vízhasználati ügyeivel. Szárazérnek nevezzük itt azt az eret, amely az Arad melletti Gáj községtől kiindulva és Tornyától nyugatra metszve a trianoni határt, Battonyán, Mezőkovácsházán és Tótkomlóson keresztül Sámson községig vonul. Az ér ezen a vonalon felveszi a vidék összes belvizeit, tehát a társulat belvízlevezető főcsatornájának tekintendő. Az összegyűlt maximálisan 6 m

3/sec-ra számított belvizet a társulat Sámsontól egy keresztirányú mesterséges csatornán át vezeti be Apátfalvánál a Marosba. Ez a sámson-apárfalvai csatorna tehát mentesíti a Szárazérnek Sámsontól a Tiszáig terjedő alsó szakaszát, amely már a Körös—Tisza Marosi ármentesítő társulat árterületén van. Az Élővízcsatorna vízhasználatot Arad vármegye alispánja 1889-ben engedélyezte az 1/16 vízikönyvi számú engedélyokirattal. Az engedélyokirat szerint a mezőhegyesi ménesbirtok jogot nyert Aradnál a Marosból 2 m

3/sec vizet kiemelni és ezt előbb 14 km-en a Holtmarosban és egy rövid átmetszésen, azután pedig 36 km-en a Szárazér medrében a Battonya alatti, úgynevezett ,,E" zsilipig vezetni. Joga van engedélyesnek arra, hogy ezt a vizet az ,,E" zsilippel felduzzassza avégből, hogy az a Szárazérből itt kiágazó, magas terepen vezetett műcsatornán Mezőhegyesre lefolyhasson. Ezzel szemben köteles engedélyes a Szárazeret az ,,E" zsilip fölötti egész hosszában állandóan jókarban tartani az engedélyokiratban megállapított fenékmagassággal, az ugyanitt megállapított vízszínt pedig betartani. A csatornának állandó magas vízszín alatt tartása ellenkezik a belvízlevezetés érdekeivel és nehézzé teszi a fenntartást. Ebből tehát állandó zavarok keletkeznek. Növelte ezt a zavart a trianoni határ, amelynek következtében a Szárazéri-érdekeltség két táborra szakadt. A felső elcsatolt rész nem volt hajlandó az alsó részen tervezett nagyarányú csatornatisztítási munkához hozzájárulni. A magyar-román műszaki bizottságnak az 1925 április 17-i aradi jegyzőkönyv szerint mégis sikerült a két társulati rész között azt az elvi megállapodást létrehozni, hogy a Szárazér-tisztogatás ama részének költségeihez, amely a határnál betorkoló úgynevezett Iratosi-csatorna révén az ,,E" zsiliptől lefelé 8 km hosszban az elcsatolt társulatot is érdekli, az utóbbi a megosztási kulcs szerint hozzájárul.