Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)
1. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1838-i árvíz és a Duna szabályozása
48 Déryné is megemlékezik erről az éjszakáról : ,,Eljött az éj ! Egyszerre csak egy hatalmas, stentori hang fölszólal az utcáról, a koromfekete, sötét éjbe, mely valóban rémletesen hangzott fel : Gyertyákat az ablakokba!! Oda ugrottunk az ablakhoz, s látjuk Wesselényit világított csónakban, ismét embereket hordva . . . Minden darab gyertyácskát összeszedtünk s meg gyújtogatva, poharakbaf n ). tartókbafn kitettük). Egyszerre mindenfelé, meddig szemünk ellátott, tele voltak az ablakok világossággal." A mentés egész éjszaka folyt. A munkálatokat sokszor megnehezítette az, hogy a magas víz miatt nem lehetett csónakkal a kapualjakba bemenni, az emeleti ablakok pedig még túl magasak voltak ahhoz, hogy létra nélkül csónakba lehessen ereszkedni. Ahol csak 100—150 cm volt a vízmélység, a csónakok minduntalan vízzel borított kerítéseken akadtak fenn. Vigasztalan változatlanságban virradt fel március 15-e. A várost alulról és felülről ostromló vizek mind nagyobb és nagyobb területet borítottak el, reggel 8 és 9 óra között már a Terézváros közepén is egyesültek. Az élelem- és ivóvízhiány fokozott mértékben kezdett jelentkezni. Volt ugyan egy-két élelmiszerkereskedés, amelyet még nem ért el a víz és néhány magasabb fekvésű helyen lehetett — háromszoros áron — kenyeret, tejet stb. kapni, de a nagy tömegek ellátása szempontjából ez csak csepp volt a tenger vízében. A pesti városbírónak a magyar udvari kancellária részére készített jelentése szerint március 15-én egyetlen pékműhely működött, a mai Városház-utcában. 8 Ezt nem érte el a víz. A menekülő lakosságot a csónakok a szilárdabb építésű középületekbe és a magasabban fekvő helyekre szállították. Elsősorban a Ludoviceum, a ma Központi Városházául szolgáló Invalidusház, a Szabadság-tér helyén állott hírhedt Neugebäude, a Deák-téri evangélikus templom, a Ferenciek és a Szerviták kolostora szolgáltak menhelyül, de számos megánpalota is megnyitotta kapuit a szerencsétleneknek. A menekültek között azonban nem egy helyen pánik tört ki. A víz a városi csatornahálózaton, de a talajon keresztül is utat talált a pincékbe és hatalmas kimosásokat okozott. Itt is, ott is megsüllyedt a talaj, vagy beomlott az úttest, és a közelben álló épületek, amelyeknek alapjai ilymódon támaszukat vesztették el, összedűltek. így szárazon maradt házak is elpusztultak, mint pl. az Új Piac-téri kétemeletes Derra-ház (a mai Erzsébet-téren, 6. kép). Déltájban megmozdult a jobbparti Dunaág jégpáncélja a Csepelsziget csúcsa és a Nádorkert között, majd a kelenföldi Lőportárnál, „és iszonyú hegymagasságnyi tömegekben hajókat, fedeleket, fákat és mindenféle fanemüt magával ragadván, iszonyú hatalommal folyt le a két város között, hogy a partok ingadoztak, házak bedőltek és a szer feletti nyomatás következtében az új piacon (a mai Erzsébet-téren), és más száraz helyeken számtalan kis források bugyogtak ki a földből." Egy a partra sodródó gabonáshajó az Üllői-út elején akadt meg. A hatalmas jégtömegek megmozdulása további ijesztő áradást okozott, mert az egymásra szaladt jéghegyek Budafoknál ismét megtorlódtak. Délután 5 órakor 910 cm-t mutatott a vízmérce, ami a mai Dunakorzón is bokáig érő vizet jelentene. Végre este 11 órakor -\-929 cm magasan tetőzött a víz, 165 cm-rel haladván meg az eddig nyilvántartott legnagyobb, 1775-i, árvizet ! 8 A bécsi Staats-, Hof- und Hausarchivban őrzött 1703/838. számú ügyirat. Tárgy : „Vortrag des ungr. Hofkanzley vom 31. März 838 mit der Relation des Stadtrichters von Pesth über die dort stattgehabte Überschwemmimg."
