Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)
1. szám - A M. Kir. Országos Öntözésügyi Hivatal 1937. évi jelentése
19 Látva azt, hogy az oldalcsatorna földmunkái semmiképen sem fejezhetők be július végére s ennek folytán nem lehet a duzzasztómű alaplemezét és a pillérek kisvíz alatti részeit — amint azt eredetileg programmba vettük — még az 1937. év folyamán elkészíttetni, elhatároztuk, hogy a földkiemeléssel párhuzamosan, száraz munkagödörben elkészíttetjük a kőburkolatokat alátámasztó lábazati kőhányásokat is, amelyeket eredetileg csak a földmukák teljes befejezése után 1938. év folyamán, víz alatt szándékoztunk elkészíteni. Ezzel ugyan további mértékben meghosszabbodott a földmunkák befejezésének határideje, azonban sikerült a késedelem idejét hasznos munkának gazdaságosan való végrehajtására kihasználni. A szárazon készített lábazati kőhányás ugyanis kevesebb földmunkával, kisebb kőmennyiséggel és emellett jobb kivitellel, tömörebben, tehát gazdaságosabban és tökéletesebben volt elkészíthető, mintha az a szokott módon, víz alatt készült volna (lásd a 5. sz. képet). A lábazati kőhányásnak a földdugók védelme alatt, vállalati úton való végrehajtásával párhuzamosan, házi kezelésben megkezdtük az oldalrézsűk kőburkolatainak elkészítését is (1. a 6. sz. képet). Ebből az a további előny származott, hogy az oldalcsatorna megnyitása után az átfolyó víz a már kővel burkolt oldalrézsűben nem okozhatott kárt. Az oldalcsatorna földmunkájánál szociális szempontokból eredetileg kézierővel, szárazon előirányzott földkiemelés mennyiségéből 60.000 m 3-t kotrógéppel kellett elvégezni, mert a magas talajvízállás és az altalaj minősége a kézierő alkalmazását lehetetlenné tette. Ennek folytán a kubikosok munkaalkalma csökkent, aminek ellensúlyozására a vízlépcső felett, a hullámtéren lévő és a mű kiépítése után amúgyis elhordandónak tervezett régi anyagdepóniák azonnali eltávolítása határoztatott el. Ezt a földmunkát a legnagyobb kubikos munkanélküliség idején házi kezelésben végeztük (lásd 7. sz. képet). A békésszentandrási vízlépcső munkálataihoz szükséges építőanyagok, éspedig: kő, kavics, cement, vas stb. anyagokból, összesen 100.000 tonnát meghaladó mennyiségének a munkahelyre való szállítása biztosítása érdekében a hivatal Pusztabánréve vasútállomástól kiágazó és a Körös partjára kivezető 967 m hosszú úgynevezett iparvágányt épített. A Körös partjára kiállítható vasúti kocsikból kirakott anyagoknak az 5-5 km távol levő munkahelyre való szállítása úszójárművekkel, vizén fog történni. A békésszentandrási vízlépcső elkészítése után, amikor a Körös Békésig lesz már hajózható, ez a szárnyvonal és rakodópart, mint végleges építmény, átrakodó kikötőként használható. A rakodóvágány 24.000 m 3-t kitevő földmunkáját házi kezelésben, kubikosokkal végeztettük, a vasúti felépítményt a hivatal költségére a M. Kir. Államvasutak különös előzékenységgel, a legrövidebb idő alatt készítette el (lásd a 8. sz. képet). A rakodóvágányra 1937. november 22-én futott be az első vasúti kocsi kőanyaggal. A rakodó forgalma az év végéig 5679 tonnára rúgott. Az építési anyagoknak a rakodótól a munkahelyig vízen való szállítási munkáira zártkörű versenytárgyalást tartottunk. Az oldalcsatorna vállalati földmunkáival egyidejűleg házi kezelésben készültek el a vízlépcső műtárgyaihoz tartozó kezelőépületek is éspedig az irodaépület, a lakóépület, egy raktár és a transzformátorállomás (lásd 9. sz. képet). 2*
