Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

2. szám - dr. Ballenegger Róbert: A talajnedvesség változásának menete mésztartalmú agyagos talajban

162 mosabb ideig csepegő vizet tartalmazott. Az április végének és május elejének szárazabb időjárása itt is érvényesült ; ez idő alatt az egész szelvény lassan vizet veszített, ez a lassú vízveszteség ősz elejéig tartott. A feltalaj víztartalmának csökkenése lassú volt, az időközben leeső csapadék kiegyenlítette a vízveszteséget. Az alsó telepen ezidén is látható volt az előbbi években megfigyelt jelenség, hogy az egész tenyészeti időszak alatt a feltalaj volt az egész szelvény legnedvesebb rétege. A szelvény mélyebb rétegeiben a vízveszteséget a nyár folyamán lehulló csapadék nem egyenlítette ki, ezért a szelvény mélyebb rétegeiben a vízveszteség tovább volt észlelhető, mint a feltalajban és pedig annál tovább, minél mélyebben van a kérdéses réteg. A novemberi esők újból megtöltötték a talajt vízzel, november végén a feltalaj nedvességtartalma elérte a helyszíni víztartóképesség értékét, a mélyebb rétegekben azonban még ez nem történt meg. Ezen a területen a talaj 1937-ben augusztus elejéig túl nedves volt, ezzel függ össze az a jelenség, hogy a fák lombjának sárgasága az idén az egész tenyészeti időszak alatt észlelhető volt. A gyeppel borított talaj nedvességtartalmát feltüntető diagramm (C3) tanúsága szerint ebben a csapadékos évben a gyep talaja is bőven tartalmazott vizet az egész tenyészeti időszak alatt. Tél végén a feltalaj telítve volt vízzel ; augusztus közepéig a feltalaj nedvességtartalma állandóan fogyott, eddig az időpontig a feltalaj volt a talajszelvény legszárazabb rétege ; augusztus második felétől kezdve a feltalaj nedvességtartalma állandóan emelkedett, de novemberben még nem érte volt el a helyszíni víztartóképesség értékét. Ebben az évben a gyep feltalajának nedvességtartalma az egész idő alatt fölötte volt a hervadáspont értékének ; a gyep ennek megfelelően az egész éven át üde zöld volt és a gyepbe ültetett fák is rendesen fejlődtek. A szelvény mélyebb rétegei tavasz elején csepegő vizet tartalmaztak ; április közepétől kezdve pedig állandóan veszítettek vizet szeptember közepéig, amely időtől kezdve nedvességtartalmuk lassan emelkedik, bár ebben az időben kevés csapadék volt, de lényegesen csökkent a talaj kihűlése következtében a párolgás útján való veszteség. űsszel a talaj a gyep alatt lassabban telt meg vízzel, mint a gyümölcsfák alatt, ami azzal magyarázható, hogy ebben az időben a gyep még erőteljesen párologtatott vizet, míg a gyümölcsfák már levetették lombjukat és vízfelvételük jelentéktelen volt. 1937 május végén, a gyepes területen közvetlenül ama hely mellett, ahol eddig a fúrások történtek, egy 10 X 10 m

2-nyi területen a gyepet feltörtük és a területet azontúl kapálással növényzettől mentesen tartottuk. A június közepétől kezdve rendszeresen kéthetenként végzett talaj nedvességmeghatározások értékeit a 8. ábra tünteti fel. Ha ennek az ábrának a görbéit összehasonlítjuk a szomszédos gyepes terület nedvességviszonyait feltüntető görbével (C3), azt látjuk, hogy a feltörés hatására a talajnedvességviszonyok nagymértékben megváltoztak. A feltört terület feltalaja állandóan több vizet tartalmazott, mint a gyep feltalaja ; július végéig mind a feltört terület, mind a gyep feltalaja veszített vizet, ez a vízveszteség azonban a feltört talajban kisebbmérvű volt (1%), mint a gyep feltalajában (2-5%). Augusztusban a nedvességtartalom mind a feltört terület, mind a gyep feltalajában emelkedett. Az emelkedés a feltört területen gyorsan történt, a feltalaj nedvességtartalma augusztus közepén