Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)
1. szám - ifj. Maurer Gyula: A Mississippi szabályozása
96 III. Középvízi szabályozás. A partok közötti mederrész, az ú. n. középvízi meder szabályozása tulajdonképen a folyó elfajulása elleni védekezés, a kanyargásából származó káros jelenségek megszüntetése, ill. kiküszöbölése. Minthogy pedig éppen ebben áll legközelebb a Mississippi a magyar Tiszához 1 természetes, hogy a középvízi szabályozás eszközei és módjai az, ami a legérdekesebb számunkra. A középvízi szabályozás két legfontosabb munkája : 1. a teljesen elfajult kanyarulatok kiküszöbölése átvágások létesítésével és 2. az enyhébb kanyarulatok káros hatásai elleni védekezés partbiztosításs&l és egyéb alkalmas módszerekkel. 1. Átvágások. Mint arról már előbb szó volt, a Mississippi szabályozását irányító szakköröknek az átvágásokról vallott véleménye az idők folyamán igen nagy változáson ment át. Ennek következménye volt az a különös dolog, hogy míg a mult század első felében már létesítettek két mesterséges átvágást (lásdCj alatt) ; addig a század második felében és a huszadik század első negyedében még a folyó magavágta természetes átszakadásainak bekövetkezését is minden lehető módon igyekeztek megakadályozni. Csak az utolsó évtizedben ébiedtek tudatára annak — amit nálunk Vásárhelyi lángesze már egy századdal ezelőtt tökéletesen felismert —, hogy az ellapult kanyarok, az egymásratorlódott hurkok éppenúgy beteges, tarthatatlan állapotban lévő részei a folyónak, mint a teljesen kiegyenesített hosszú szakaszok. Minden folyónak a maga természete szerinti, esése, hordaléka és medrének anyaga által megszabott vonalozású enyhe kanyarulatok sorozatában kell folynia. Az összenyomódott kanyarulatok és hurkok nemcsak rendkívül változékonyak — ami bármilyenfajta szabályozást már eleve rendkívül költségessé, sőt csaknem lehetetlenné tesz —, hanem súlyos akadályokat gördítenek az árvíz gyors levonulásának, továbbá a hajózásnak útjába is. Ezért az ilyen elfajult folyószakaszok szabályozásánál feltétlenül szükség van mesterséges átvágások létesítésére. A Mississippi Bizottság akkori új elnöke, Ferguson tábornok, 1932-ben határozta el a mesterséges átvágások egész sorozatának (12 átvágásnak) létesítését. Döntő szerepet játszott az elhatározásban az a körülmény, hogy az elfajult kanyarulatokban régebben megépített part védőművek fenntartási költségei évrőlévre annyira nőttek, hogy végül már olcsóbb volt az átvágások megépítése, mint az említett művek további erőltetett fenntartása. Miután az átvágások várható hatásai felől a kismintákon végzett megfigyelésekkel megnyugtatták az átmetszéseket még mindég ellenzők táborát, először száraz-, majd úszókotrókkal kétoklalról középfelé megásták a vezérárkokat és végül kirobbantották a középen maradt válaszfalakat. A vezérárkon átfolyó víz többnyire maga végezte el a kiszélesítést és mélyítést, csak néhány helyen kellett kotrással segíteni. 1 Az árvízi viszonyok, melyeket az időjárási viszonyok és a vízgyűjtő nagysága és milyensége szab meg ; valamint a szorosan vett kisvízi viszonyok, melyeket elsősorban az esés és a hordalék pontos anyaga és szemnagysága határoz meg, többé-kevésbbé eltérnek a mi viszonyainktól.
