Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - Szakirodalom

158. érték el, hogy az áteresztőfalú betón csővonalakat gyenge, de egyenletes eséssel helyezték el 30—50 cm mélységben. A csövekbe felső végükön csak annyi vizet engedtek befolyni, hogy mindig nedvesek maradjanak, de sohase teljenek meg egészen s így ne juthassanak nyomás alá, A kapilláris vízfelvevöképesség akkor a legtökéletesebb, ha az áteresztő betoncső közvetlenül a termett talajhoz ér. Ekkor a csőfal és a termett talaj közös hajcsöves rendszert alkot s így az egész öntözőrendszer önműködően szabályozható. A lipcsei kísérleti telepen ennek a követelménynek is eleget tettek. A talajban vakondekével előállított járatokban gépi berendezéssel a föld alatt állították elő az áteresztő betoncsövet, mely teljesen hozzásimult a termett talajhoz. Az így előállított öntözőcső folyóméterének költsége a helyi viszonyoknak megfelelően csak 0-10—0-15 RM. Elérték tehát, hogy a gépi berendezéssel előállított altalaj öntözési berendezés költségei lecsökkentek annyira, hogy nem haladják meg a permetező öntözés berendezési költségeit. Üzemi költségei pedig jóval alacsonyabbak, mint a permetező öntözésé, mert mind a permetezőberendezés csöveinek áthelyezésére, mind a szivattyúzásra fordított kiadások megtakaríthatók. A csövek belső és külső átmérője 30, ill. 60 mm. A betón készítésénél a homokból a finomabb szemcséket kiszitálják a talaj szemösszetételének megfelelően. A kiszitált homokszemcsék mértékétől függ a betoncső áteresztőképességének és haj csövességének mértéke. Savanyú talajokban a betóncsövek nem tartósak. A portlandcementbetónban levő szabad meszet a savak kioldják, ezért ilyen esetben portlandcement helyett bauxit-cement használandó. Altalaj-öntözésnél csak tiszta vizet szabad használni, különben a vízáteresztő betoncső hézagjai könnyen eltömődhetnek. Szennyezett, hordalékos vizet ezért előbb kavics-rétegen át kell szűrni. A csövek esetleges eltömődésének megakadályozására időközönkint a csöveken át a szükségesnél több vizet kell átengedni, hogy így az esetleg leülepedő iszapot kimossuk. Úgy tapasztalták, hogy ha a porózus betoncső közvetlenül a termett talajjal érintkezik, a csövek eltömődésétől nem kell tartani. Az altalajban az öntözőcsövek működése közben megfigyelték a talaj víztartalmának változását a csőtől mért különböző távolságokban. (Az eredményeket grafikonok tüntetik fel.) Helyes vízadagolás esetén a talaj csak a felszín alatt 0-10—1-10 m közötti mélységben nedves. Megfigyelték, hogy amikor az öntözőcsövekben a víz nyomás alatt áll, azokból több víz távozik el, mint amennyit a talaj hajcsövesség útján fel tud venni. A felesleges nedvesség a mélyebb rétegekbe távozik és a növényzetre nézve kárba vész. Ilyenkor a felső rétegekben a talaj vízzel telítődik, a szellőzés megszűnik s a növények fonnyadni kezdenek mindaddig, míg a felesleges víz el nem távozik. A túlzott talajnedvességet legjobban azok a vizes foltok árulják el, melyek ilyenkor az öntözőcsövek felett a felszínen megjelennek. A nedvesítés mértéke oldalirányban agyagos talajnál 1-25 m, míg homoktalajnál csak 0-80 m. Ezért a legmegfelelőbb öntözőcsőtávolság 1-5—3-0 m. Minél lazább a talaj, annál közelebb kerülnek a csövek. Mélységük 0-30—0-50 m. Az öntözőcsövek közös elosztó csővezetékből ágaznak le. A kisebb elosztócsövek ugyanazzal a géppel készíthetők, mint az öntözőcsövek. Anyaguk vízzáró betón, méretük 30/60 mm. Nagyobb osztócsöveknél ajánlatos könnyű eternit nyomócsöveket alkalmazni. Az elosztó csövekben legmegfelelőbb a vizet 20—30 cm-es vízoszlopnak megfelelő nyomás alatt tartani. Az áteresztőfalú öntözőcsövek vékony ólomcsővel csatlakoznak az elosztócsőhöz. Az illesztések cementhabarccsal tömítendők. A csatlakozó ólomcső vastagságát az elosztóesőben uralkodó víznyomás és az öntözőcső hossza határozza meg. Az öntözőcső minden 100 méterére 0-05—0-1 l/sec vizet kell számítani. Ha a szállított vízmennyiség sok, úgy azt az ólomcső kisméretű összenyomásával csökkenteni lehet. Az öntözőcsövek alsó végei gyüjtőcsővonalba torkolnak. Ez a cső vonal alagcsövekből áll, melyen át a felesleges víz a befogadóba távozik. Kedvező terepviszonyok esetén az egész öntöző rendszer önműködő, szivattyúzásra nincsen szükség. Az áteresztőfalú öntözőcsövek nemcsak az altalaj szükséges vízellátását biztosítják. Amennyiben a talaj felső rétege a sok csapadék következtében túlságosan átázik, a porózus öntözőcsövek mint alagcsövek lépnek működésbe. Kísérletek igazolták, hogy mind homok-, mind méginkább agyagtalajban az áteresztőfalú csövek szívóhatása lényegesen jobb, mint az alagcsöveké. így a 30 mm-es porózus betoncső szívóhatása csaknem kétszerese a 50 mm-es alagcsőének. Miután a csőrendszer csak 0-30—0-50 m mélyen van, a csövek csak a felső talaj-