Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - dr. Kozmann László: Az Egyiptomi öntözések talajtani vonatkozásai

63 E tekintetben azonban eddig még nagyon keveset tettek Egyiptomban. Elvétve és rendszertelenül kísérleteztek ugyan a javításokkal, de a legtöbb esetben minden előzetes megfontolás nélkül, sokszor pl. gipsszel kezelve olyan területeket is, ahol a talaj felső rétege a később megejtett vizsgálatok szerint feddánonként 50—100 tonna gipszet tartalmazott. Gyakran pedig a kísérletezést már eleve eredménytelenségre ítélte az a körülmény, hogy a lecsapolási viszonyok rendezése nélkül fogtak ahhoz hozzá. A javítási munkálatokat általában megnehezíti az, hogy e leromlott foltok többnyire igen kötött talajokon fordulnak elő, ahol a nagymennyiségű agyagos rész rossz fizikai állapota fokozottabb mértékben rányomja bélyegét a talajra. A gipszezés a fekete alkáli típusú talajokon mutat némi eredményt, de csak akkor, ha a gipsz alkalmazását hatályos lecsapolási-rendszer kiépítése előzi meg. A szóda neutralizására alkalmas és a gipsznél hatályosabb savas kezeléssel, vagy savanyú hatású aluminiumszulfáttal eddig tudomásom szerint még nem kísérleteztek, holott az — miután a talaj elég nagymennyiségű kalciumkarbonátot tartalmaz — valószínűleg a gipszezésnél eredményesebb volna. A gipszeres talajon természetesen gipszezéstől nem lehet eredményt várni. Itt a lecsapolóhálózat megteremtése után a sók kimosása önmagában is eredményre vezetne, ha ezt a kimosási műveletet a talajnak vizet át nem eresztő rétege nem akadályozná. Miután ennek a rétegnek a keletkezési körülményei sincsenek még tisztázva, ennek ismerete és kísérleti tapasztalatok hiányában nagyon nehéz a javítási lehetőségekről vitatkozni. A vizetzáró rétegnek mélyszántással való feltörése intenzív átmosással kapcsolatban valószínűleg eredményre vezetne s meggyorsítaná a javulási folyamatot. Tájékozatlan oldalról felmerülhetne talán a kérdés, hogy ha a medencerendszerű öntözés annyival kedvezőbb viszonyokat biztosít a talajban, mért nem térnek vissza a régi rendszerre s mi az oka annak, hogy a még meglévő medencéket is fokozatosan átalakítják állandó öntözésre. Ez a kérdés annál is inkább felmerülhet, mert dacára a kétévenkénti öt termésnek, amit az újrendszerű öntözés sok helyen biztosít a medencék évi egy termésével szemben, a területegységre számított évenkénti tiszta jövedelem nem múlja felül olyan mértékben a kezdetleges módon s ezért olcsón termelő medencék tiszta jövedelmét, hogy az már önmagában magyarázatul szolgálna. Az állandóan öntözött területek termelési költségei sokkal magasabbak, mint a medencéké s ennek ellenére általában alacsonyabb terméseredményeket produkálnak az utóbbiaknál. A talajok általános leromlása mellett azoknak kizsarolása is hozzájárul ahhoz, hogy ezeket az alacsonyabb terméseket is csak intenzív műtrágyázással lehet biztosítani s emellett természetesen az állandóan öntözött területeket sokkal magasabb illetékek is terhelik. A nyári termelés parancsoló szükségszerűségének az aránylag kevés jövedelemtöbblet mellett egyéb okai is vannak. Egyiptomnak az 1880-as évek elején 75 millió lakosa volt. A nyári öntözés akkor kezdődő intenzív fejlődést- tette lehetővé azt, hogy Egyiptom népessége azóta bámulatos emelkedést mutat s ma már 15 milliót számlál. A sivatagokkal körülzárt 90 ezer négyzetkilométernyi területű Nílus-völgy és delta ezáltal a föld egyik legsűrűbben lakott területévé vált, csaknem minden terjeszkedési lehetőség nélkül. A már említett mintegy 1.200,000 feddányi sós terület megjavítása a delta északi részében, az egyetlen lehetőség a jövő számára, ehhez azonban nagyon sok víz kell, ami ma még nincs biztosítva. A medencéknek nyári öntözésre való átalakítása sokkal kevesebb vízzel biztosít-