Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - dr. Kozmann László: Az Egyiptomi öntözések talajtani vonatkozásai

58. ékelődnek bele a jobb földek közé. Mindazonáltal hangsúlyoznunk kell, hogy a talajok leromlása általános jellegű és ez kifejezésre is jut csaknem mindenütt a lassan'de állandóan csökkenő terméseredményekben. A fokozatbeli különbségek azonban természetesen nagyok és a kopár teljesen terméketlen foltok azokat a helyeket jelölik, ahol a különösen kedvezőtlen körülmények a folyamatot nagyon meggyorsították. Ezeknek a teljesen terméketlen elszigetelt foltoknak az a rögtön szembetűnő közös sajátságuk van, hogy teljesen vizet át nem eresztők. Vagy az egész talajszelvény vagy pedig annak egy a felülethez közeleső rétege oly erősen diszpergált állapotban van, hogy azon a víz nem hatol keresztül. így ezeken a helyeken az öntözővíz tócsákat képezve a felületen marad és onnan párolog el, ami természetesen a mezőgazdasági művelést lehetetlenné teszi. Az egyiptomi Földmívélésügyi Minisztérium Kémiai Intézete az utóbbi években igen sok ilyen terméketlen talaj szelvényét vizsgálta meg. A vizsgálatok folyamán 9. ábra. kitűnt, hogy ezek a leromlott talajok kémiai szempontból egymástól lényegesen különbözők lehetnek. A két határtípus, melyek között ezek a talajok váltakoznak: 1. a fekete alkcdi talaj (Black Alkali soil) és 2. a gipszeres talaj (Gypsum veined soil), mely határtípusok valamennyi sajátságukban élesen különböznek egymástól, kivéve azt, hogy mindkettő egyformán vizet át nem eresztő, rosz fizikai viselkedésű talajt jelent. A fekete alkali talaj vízoldható sókat aránylag keveset tartalmaz. Kloridok és szulfátok csak kis mennyiségben vannak jelen, viszont a talaj erősen szódás és a hidrokarbonát titrálás is a normálisnál jóval magasabb eredményre vezet. A szódatartalomra vezethető vissza a talaj erősen alkálikus reakciója, mely megakadályoza, hogy a mindig jelentékeny mennyiségben jelenlévő kalciumkarbonát oldatba kerüljön. Az abszorbeált bázisok között a nátrium az uralkodó, mennyisége sokszor 90%-át teszi ki az összes abszorbeált katiónoknak. A talaj tehát tipikus nátriumtalaj, ami megmagyarázza a talaj feltűnően rossz fizikai sajátságait. A talaj elnevezése onnan ered, hogy a felületen gyakran találunk egy töredezett fekete hártyát a szódás talajvízben feloldott, majd a felületen beszáradt szerves anyagtól megfestve.