Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)
3-4. szám - Tittes György: Törökország vízügyi munkálatai
494 tengerszínfeletti magassága 900—1200 m ; keletre haladva ez a magasság még nő és az ú. n. Örmény-fennsík magassága márközei 2000 m. A fennsíkot mind délen, mind északon a tengerparton húzódó magas hegyláncok határolják (északon a Pontusz-, délen a Taurusz-láncolat) és ezek a hegységek tengerfelőli meredek lejtőikkel döntő befolyást gyakorolnak a fennsík éghajlatára. A páratelt tengeri levegő felnyomulva a lejtőkön lehűl, leejti nedvességét és a hegyeken túl a fennsík csapadék nélkül marad. Anatólia legnagyobb részében az évi csapadék csak 250— 350 mm. Összefüggő vagy egységeket alkotó vízrendszere nincs. A Tigris és Eufrátesz felső folyásán kívül a Fekete-tengerbe ömlő Kyzel-Irmak és a Földközitengerbe torkoló Seyhan a két legnagyobb folyója. A kisebb folyók medre nyáron teljesen száraz, a tavaszi záporoknak a fátlanság miatt gyorsan lefolyásra kerülő vizei szétterülnek a felszín mélyebb részein és azokat elmocsarasítják. Egyáltalában az Anatóliai-fennsík Komától északra fekvő középponti részének nincs lefolyása : a Tuz-gölü (Sós-tó) gyűjti itt össze a mintegy 70,000 km 2-ről összeszivárgó belvizeket. A nemzeti Törökország kialakulását követő első években,— 1923—1930 között — a közlekedésügy terén végzett munkálatok annyira lekötötték az ország anyagi erejét, hogy a vízügyi munkálatok megindítása e néhány éven át halasztást szenvedett. Bár a török kormány kezdettől fogva munkatervébe vette a legsürgősebb vízimunkálatok elvégzését, és ezeknek felügyeletére a közmunkaügyi minisztériumban külön vízügyi központi igazgatóságot is szervezett, fenti késleltető okok miatt, csak 1929-ben vált lehetővé a szükséges összegeknek a költségvetésbe való beállítása. Az 1929 évi 1482 sz. törvény kereken 100 millió török fontot (mintegy 380 millió pengőt) juttat, többévre elosztva a legsürgősebb vízügyi munkálatok elvégzésére. Anatólia földrajzi és éghajlati adottságai érthetővé teszik, hogy a török vízimunkálatoknál a mocsarak lecsapolása és az árvízokozta kártételek megakadályozása mellett az öntözési lehetőségek megteremtése döntő szerepet játszik. Ugyancsak a földrajzi adottságok következménye — tekintve az ország felszíni tagoltságát és a nagy területet összefogtaló vízrendszerek hiányát — az is, hogy az egyes vízimunkálatokban érdekelt területek viszonylag kis terjedelműek és az ország különböző helyein vannak szétszórva. A Csubuk-völgyzárógát. Elsősorban Ankarának, az új fővárosnak vízzel való ellátását szolgálja, a város vízszükségletét meghaladó tárolt vizet pedig öntözésre használják fel. Ankara lakossága rohamosan nőtt. Míg 1923-ban a városnak körülbelül 30,000 lakosa volt, az 1927. évi népszámlálás szerint már 74,800, az 1935. évi összeírás szerint pedig 123,700 a lakosainak száma. A várostól délre fekvő hegyek (Elma-Dag) forrásai nem biztosítják a város fennakadás nélküli vízellátását és ezért az eredetileg öntözési célokra tervezett Csubuk-völgyzárógát megépítésénél a városnak vízzel való ellátása nyomult előtérbe. Minthogy természetszerűleg az Elma-Dag forrásainak vízmennyisége nem volt fokozható, azért a lakosságnak a jövőben várható növekedését, itt a gátnál kellett számításba venni és igy — részben a források vizének a kiegészítésére, részben pedig a népességszaporulatra való tekintettel — a völgyzárógát segélyével a város céljaira tárolandó víz mennyiségét 6-5 millió köbméterben állapították meg.
