Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - Lampl Hugó-Pataky Béla: Balatoni kikötők

288 így rövid időn belül többek között bizonyára sor kerül a balatoni kikötők gyorsabb ütemben való kiépítésére is, mert az utóbbi években erősen fellendült balatoni fürdő- és sportélet, valamint az idegenforgalom további mértékben való fejlődésének egyik fontos tényezője a tervezett kikötők kiépítése és a viziforgalom nagyobb arányú kifejlesztése. Vitán felül áll ugyanis, hogy bármely kikötő megépítése környezetének rohamos fejlődését eredményezi, mert újabb és újabb villák, szállodák építésének, különösen pedig a vizi-sportegyesületek keletkezésének teremti meg nélkülözhetetlen előfeltételeit. Meggyőződésünk, hogy a balatoni kikötők kiépítése a jövőben fokozott erővel fog megindulni. Erre a munkára azonban idejében fel kell készülni és a terveket elő kell készíteni, hogyha majd a közvélemény nyomására, a pénzügyi viszonyok további javulásával a kormány a közeli jövőben elhatározná a balatoni kikötőknek gyorsabb egymásutánban való kiépítését, akkor előre kidolgozott, átgondolt tervek alapján lehessen az építkezéseket megkezdeni. Erre való tekintettel sürgősen elkészítendők a jövőben megépítendő kikötők részletes tervei és költségvetései, hogy a szükséglet és az ilyen célra rendelkezésre bocsátható pénzösszeg megszabta sorrendben fennakadás nélkül legyenek a tervek megvalósíthatók. Mielőtt azonban a jövő feladataival foglalkoznánk, szükségesnek tartjuk a múltba visszatekintve a balatoni vizimunkálatok történetét, jelentőségét és a már meglevő kikötőket írásban és rajzban ismertetni. 2. TÖRTÉNELMI VISSZAPILLANTÁS. A balatoni hajózás és vízépítkezés története a római időkig nyúlik vissza. Galerianus császár idejéből, Kr. u. 300-ból, származó feljegyzések szerint a Balaton partján akkor pezsgő élet folyt. Valószínű, hogy abban az időben már jártak hajók de a kikötők, viziépítmények elpusztultak, csak a Siófok melletti — kétségtelen római eredetű — zsilip maradványai kerültek eddig felszínre. A kikötőkre vonatkozóan a későbbi időből alig találunk adatokat a XVIII. század végéig. Feljegyzésekből tudjuk, hogy 1784-ben a balatonfüredi vendégek már arra kérték a tihanyi apátságot, hogy építtessen hajókat s a tihanyi révjáratot is rendezze, de kérésüknek nem volt eredménye. 1807-ben Fulton elkészíti az első gőzhajót, 1825-ben már megindul a rajnai gőzhajózás s egy-két évvel későbben a Balatonfüreden kitett panaszkönyvben már gőzhajót kér a közönség a Balatonra is. A kívánság csak akkor teljesült, amikor gróf Széchenyi István vette kezébe a balatoni hajózás ügyét. E kor minden vizimunkája szoros kapcsolatban van a „legnagyobb magyar" nevével. 6 volt az, aki a „Balatoni Gőzhajózás" című röpiratával 1846 áprilisában szót emelt a balatoni hajózás érdekében. Abban az időben, amikor — a röpirat szerint — egész Dunántúlon egyetlen ,,gőzmozgony" (gőzgép), a Balatonon egyetlen nagyobb hajó, de még tűrhető csónak sem volt, gróf Széchenyi István és Hertelendy Károly táblabíró fáradhatatlan munkája eredményeképen 1847-ben megjelent a Balatonon a „Kisfaludy" gőzös, amelynek gépe Londonban, hajóteste Óbudán, illetve Füreden készült.