Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

2. szám - Deseő Dénes: A mátrai magaslati gyógy- és üdülőhelyek vízzel való ellátása

234 vízöblítéses árnyékszéket is. Az építkezéshez szükséges 200,000 pengőt a Mátraegylet elnökének, dr. Puky Árpád gyöngyösi polgármesternek adakozásokból és hozzájárulásokból kellett előteremteni, ezért az építkezés megindulása elhúzódott. Ennekfolytán a Somorrét területét a Szent László-forrás vizével együtt fontosabb célra kellett átengedni. A tuberkulózis elleni védekezés vezérférfiai ugyanis, dr. Fáy és dr. Scholtz államtitkárok, 1926 tavaszán tüdőszanatórium építésére alkalmas területet kerestek. Az akkori kormányférfiak a bükki kincstári erdők alján fekvő Lillafüreden kívánták a korszerű, külföldi magaslati gyógyhelyekkel egy színvonalon álló szanatóriumot felépíteni. Ez az elgondolás azonban nem számolt azzal, hogy a tüdőbetegség gyógyításához elsősorban napfény kell. A Bükk hegyeit gyönyörű erdők borítják, a lejtők bővízűelt, azonban nyirkosak is. Télen itt a napfény ritka, és gyakori a köd. Ezzel szemben a Mátra csapadékban szegényebb, vizei nem fakadnak oly bő forrásokból, de a völgyek naposak, derültek, és a 600 m feletti magaslatokon télen többnyire ködmentes a látóhatár, úgyhogy itt a nap ibolyántúli sugaiainak a gyógyhatása a legpompásabban érvényesül. Fáy és Scholtz orvostudósok az egyedül helyes megoldást választották és az intézet helyéül a gyöngyösi Somorrét A. f. 700 m magas fennsíkját jelölték ki. A Mátraegyletnek az országos nagy céllal szemben engednie kellett. A Somorrét fennsíkját három oldalról teljesen körülveszik a hegyek, és a völgy csak dél felé, a Nagy Magyar Alföld felé nyitott. A sokezer holdas őserdő közepén széltől védett fekvés, a portalan, száraz levegő, a téli állandó ködhatár fölé való jutás és a természetes eséssel, kifogástalan minőségű s kellő mennyiségben rendelkezésre álló forrásvízzel való vízellátás voltak azok a tényezők, amelyek a hely kijelölésében döntő súllyal estek a Somorréten való elhelyezés javára mérlegbe. Ezeknek a tényezőknek a tényleges létezését, amelyeket akkor részben csak előlegezett a választást eszközlő orvosok elgondolása, azóta dr. Genersich Andor szanatóriumi igazgató-főorvos mérései a legmesszemenőbben igazolták. A szanatórium létszámát 320 betegre és mintegy 180 főnyi személyzetre tervezték. A vízvezeték tervezésénél Jendrassik Alfréd építész először naponkint és fejenkint 120 liter vizet számított, és napi 60 m

3 vizet kért a Szent László-forrás vizéből. A vízvezetéki tervek benyújtásakor már fejenkint és naponkint 200 liter vízfogyasztást vett számításba, és így a várostól napi 100 m

3 vizet kért. Gyöngyös város a szanatórium céljaira 25 kat. hold erdőt ajándékozott, azonkívül átengedte a Szent László-forrás vizét is napi 100 m

3 víz erejéig. Gyöngyös város a források vizének foglalásából előállott vízjogi kártalanítások viselését is vállalta. Csupán a turisták és az erdőben való járók részére kérte a város percenkint 4 liter víznek a biztosítását. A forrás vize szabad eséssel vezethető a szanatóriumhoz s a legfelső emeleten is kellő nyomással áll rendelkezésre. A vízvezeték terveit Jendrassik Alfréd és Tholt István mérnökök készítették. A szanatórium még az 1926. évben elkészíttette a forrásfoglalást, mert az építkezéshez szükség volt az építési területen a vízre. A Szent László-forrás vize megfelel az ivóvízre vonatkozó közegészségügyi kikötéseknek, mert szagtalan, színtelen, szerves és szervetlen anyagoktól mentes, hőmérséklete pedig 8 C°. A Szent László-forrást illetőleg vizimérnöki szemmel a következőket kell megállapítanunk ,,A Szent László-forrás magas hegyek lábánál fakad fel. Mégis