Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

2. szám - Deseő Dénes: A mátrai magaslati gyógy- és üdülőhelyek vízzel való ellátása

235 amennyiben — eredetüket tekintve —- különbséget teszünk földalatti (talajvíz) és földfeletti (aerotikus-) víz között, a Szent László-forrás az egész forráscsoportjával együtt nem tekinthető igazi talajvíz nek. A Szent László-forrás szivárgó víz, mely a légköri lecsapódásból közvetlenül beszivárgás útján keletkezik." A Heves vármegye alispánja által kiadott engedélyokirat szerint : ,,a forráscsoport vizének gyűjtője a Három-forráskút völgy jobb- és baloldali lejtőjét alkotó összerepedezett andezit, amelynek repedéseiben összegyűlő aerotikus víz a vizet rekesztő agglomerátumc.s tufának völgy mentében lejtő felszínén délfelé áramlik, s alkalmas törések mentén, mint forrás, a felszínre lép. Nem földalatti medencéről van itt szó, hanem csak az andezit repedéshálózatában összegyűlt, felraktározott és csapadékvízből származó mélyebb talajvízről, mely a repedéshálózat összefüggő volta miatt összefüggő egészet alkot". Ez az összefüggés azt jelenti, hogy a völgy magasabban fekvő részéről az alacsonyabban fekvő területek felé áramló víznek az a része, amely a legmagasabban fekvő forrásban nem léphet a felszínre, a völgy mélyebb helyén fakad fel. Ha azonban valamely közeli magasabb vagy alacsonyabb térszínen fekvő forrásnál a kilépő vízjáratok megnyitásával, a repedések kitisztításával, kitágításával a víz kilépésének szabadabb folyást biztosítunk : „könnyen bekövetkezhetik az az eset, hogy a szomszédos források vizének egy része is itt keres kivezető utat, s a szomszédos források vízmennyisége ezáltal csökken". A szanatórium már fennálásának második évében több vizet fogyasztott a kezdetben fejenkint s naponkint előirányzott 200 liternél, és a váios átengedte a további vízszükséglet fedezésére a Szent László-forrás teljes vízhozamát és az a felett 95 méternyi távolságban fekvő u. n. Járulékos forrást. Ezen újabbi forrásfoglalás terveit Joó István méinök, min. tanácsos készítette el. Az 1926. évben töitént a Szent László-forrás foglalása, ötszög alakban való körülkerítéssel. A hegyoldalból kibuggyanó vízsugarak az oldalfalak nyílásain és a fenéken át hatolnak be. A forrásfoglaláshoz csatlakozik egy ГО X l'Ox 3'2 méretű, négyzetalaprajzú akna. Az aknából ágazik ki annak feneke felett 38 cm magasan a szolgálati medencébe vezető 125 mm átm. csővezeték. Ugyanide csatlakozik még a túlfolyó akna, ahonnét a feneke felett 50 cm magasan fekvő túlfolyó vezetéken át a forrás vize a szolgálati medence helyett a Három-forráskút patakba vezethető. A forrásfoglalástól 9 1 m-re kifolyó csap van, amelyből a szelep megnyomására az erdőben járók percenkint 4 liter vizet kaphatnak. A kettős szolgálati medence a fonástól 21 méteinyiie épült, összesen 125 m

3 űrtartalommal. Töltő vezetéke 125 mm átmérőjű. A beömléssel szemben levő oldalon ágazik ki a szanatóriumot ellátó 100 mm átm. tápláló, továbbá a fenéken lévő 80 mm átm. ürítő és a víz szintjében fekvő ugyancsak 80 mm átm. túlfolyó vezeték. Mindkét medencében egy-egy O'OOxO'60 m alapterületű mászható akna és egy-egy 125 mm átm. körkeresztmetszetű szellőztető cső van. A 100 mm átm. tápláló (nyomó) vezeték hossza 600 méter ; a szolgálati medencétől a szanatórium mellett levő tűzcsapig a magasságkülönbség 37 m. A medencétől 385 méterre a vezeték keresztezi a Három-forráskút patak medrét. Itt a vezeték alá van falazva. A végén az építkezés céljaira egy elágazás és egy tűzcsap volt felszerelve. Az 1933. évben történt a Járulékos-forrás foglalása (2. ábia) szabálytalan ötszög alaprajzú alakban ; leghosszabb oldala 3-0 m hosszú. Négy oldalról 0'50 m vastag