Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)
2. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: A francia vízügyi szövetség és Franciaország vízépítési kutatóintézetei
218 Ez esetben a medencét határoló falak egyenetlenségeinek figyelembevétele céljából nagyszámú mérésre van szükség. Az űrtartalom meghatározása történhetik vegyi eljárással is a vegyi vízmennyiségmérésnél követett módon. (Ismert töménységű sóoldat felhígulása alapján. A fordító.) Valahányszor csak lehet, az űrtartalmat többféle módon kell megmérni és minden esetben meg kell rajzolni az űrtartalom görbéjét a vízállás függvényében. Ki kell küszöbölni a medence falaiba beivódó vízmennyiség figyelmen kívül hagyásából és az oldalfalak alakváltozásából, a víz elszivárgásából, elpárolgásából és különféle, különösen esőzés alkalmával történő hozzáfolyásból származó űrtartalom-meghatározási hibákat. Minden mérés után meg kell határozni az elkövetett hibák súlyát. Igyekezni kell a tartány űrtartalmát a megmérendő hozamhoz hangolni, hogy ezáltal az idő- és vízállásmérésben elkövetett hiba befolyása csökkenjék. Ajánlatos a méreteket úgy választani, hogy a medencében 100 mm vízszinemelkedésnek körülbelül 40 mp-nyi időtartam feleljen meg. Ebben az esetben kedvező körülmények között 2%-nál nagyobb pontosság érhetőek Kis vízmennyiségek mérésére hordozható hengeres edények használhatók, például a következő méretekkel : Vízhozam 1/mp Belső átmérő mm Hasznos magasság mm Falvastagság mm 5 500 700 3 15 700 1000 5 30 1000 1400 10 120 1400 2000 15 Az edények acéllemezből, hegesztve, belülről nézve domború fenékkel készülnek. A zérus-vízállásnak ezesetben az a vízszin felel meg, amely a domború fenék tetőpontját éppen elborítja. A vízszínt vagy kívül felerősített vízállásmutató csövön, vagy a vízszínt alulról érintő, paránycsavarral állítható tűsmércével célszerű mérni. Nagyobb medence esetén megállapítandó az a vízszín, amely a fenék egyenetlenségeit kiegyenlíti és amelyből kiindulva a mérések lehetőleg oldalt elhelyezett aknában, tűs mércével történnek. Itt célszerű a vízállás helyett azt az időtartamot mérni, amely alatt a vízszín a közelítő számítás alapján előre beállított mérce csúcspontját éppen eléri. 2. Bukógátak. A vízmennyiségmérésre szolgáló gátak kivétel nélkül vékonyfalú (élesszélű) bukók legyenek, kétoldali mederszűkítéssel (oldalkontrakcióval) vagy anélkül. A Bazin-féle oldalszűkítés nélküli bukó előnyben részesítendő, amikor csak erre mód nyílik. A bukógátak készítésénél a következő előírások tartandók szem előtt : A csatorna a bukógát felett — ha a gát magassága p és az átbukó vízsugár legnagyobb vastagsága h m legalább 10 (p+h m) hosszon egyenes legyen. A csatorna keresztszelvénye derékszögű négyszög legyen, függőleges és egymással párhuzamos oldalfalakkal.
