Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

2. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: A francia vízügyi szövetség és Franciaország vízépítési kutatóintézetei

219 A csatorna feneke lehető egyenletes legyen, esése sohase haladja meg méterenkint az 1 mm-t. Az oldalszűkítés nélküli bukó oldalfalai mind a felső, mind az alsó oldalon síkok legyenek és egységes felületet alkossanak ; lefelé legalább a bukóéi feletti legnagyobb átbukásnak megfelelő hosszon folytatódjanak. Rajtuk keresztül — a bukóélnél lévő, az 1. ábra szerinti 45°-os szög csúcsához minél közelebb és megfelelő nagyságú nyíláson át — vezetendő be az átbukó vízsugár alá a levegő. A bukók élei mindenkor az 1. ábrának megfelelően készüljenek. A bukó felső, vízfelőli határolólapja minden esetben a bukóéltől a fenékig függőleges és teljesen sík legyen. A gáton való lefolyás a lehető legsimább legyen, a vízszálak a csatorna falaival párhuzamosan fussanak. Rácsok és úszó vízcsendesítők használata nem tanácsos, mivel ezzel a bukógát lefolyási együtthatója megváltozik. Ha a helyi körülmények a) 2. ábra. miatt mégis szükség van vízcsendesítőre, az legalább 25 m-rel a gát felett helyezendő el. Az átbukó víz magasságának mérése lehetőleg oldalt elhelyezett aknában, felgörbített, a vízszint alulról érintő tűs mércével történjék. (2ja ábra.) Ha a vízszint felülről közvetlenül érintő tűs mércével mérünk (2/6. ábra), 1.. ábra