Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - VI. Sédi Károly: A Velencei-tó vízrajza

74 Velencei mérőállomás adatai havi közepekben (cm.) 4. ábra. Havi középvízállások. vidékéhez tartozik. Ezenkívül a tó kis felülete és sekélyes volta is nagyban hozzájárul a szélsőséges vízjáráshoz. A vízállás minimuma október hónapban szokott bekövetkezni, a nyári száraz időszak után és az őszi esőzések megindulása előtt. A vízszín emelkedése az őszi esőzések beköszöntésével igen gyorsan halad, aztán a tél beálltával némi állandóság mutatkozik a tó vizének ingadozásaiban. Erősebb emelkedés hóolvadáskor következik be. A maximumot a vízállás rendszerint április hónapban szokta elérni. A Balaton általában májusban, a Fertő pedig áprilisban áll a legmagasabban (9—92). Ettől kezdve fokozatosan csökkenik a vízszín egészen az októberi minimumig. Csupán a májusi és a júniusi esők okoznak egyegy közbeeső emelkedést. A vízállások évi menetére nézve az eddigi csekélyszámú mérés alapján biztosat nem mondhatok. A maximum és a minimum értékei elég változók. A négy hidrológiai év (novembertől novemberig) jellemző adatait a 3. táblázat mutatja. A tavat tápláló patakok közül eddig csak a Császár-patak vízmennyiségét mérték meg. Két esetben (1, 3 sz.) a Vízrajzi Intézet, egy esetben (2. sz.) pedig én végeztem a mérést (4. táblázat, 1. 74. oldal). A többi patakokon a vízmennyiséget még eddig nem mérték meg. A Velencei-tó vízállásaira az említett elemeken kívül a dinnyés—-kajtori csatorna által elvezetett vízmennyiség és a vízgyűjtőterület nagy részét — 382-11 km

2-t — magábafoglaló Zámolyimedence zárt volta van befolyással. 3. TÁBLÁZAT. A Velencei mércén mért jellemző vízállások. Hidrológiai évek Maximum Minimum Vízjáték cm Hidrológiai évek cm hónap cm hónap Vízjáték cm 1931—32 + 59 IV. + 6 IX. 53 1932—33 + 31 V. —12 X. 43 1933—34 + 38 IV. —14 X. 52 1934—35 + 28 IV. —18 IX. 46