Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
1. szám - VI. Sédi Károly: A Velencei-tó vízrajza
73 2. TÁBLÁZAT. Az évi lefolyási tényező a Velencei-tó vidékén. Vízgyűjtő területek Lejtési viszonyok tényezői dj Áteresztőképesség tényezői: <*2 «2 átlaga : Vízgyűjtő területek Lejtési viszonyok tényezői dj Igen vízzáró talaj Közepesen áteresztő talaj Áteresztő talaj Igen áteresztő talaj «2 átlaga : Vízgyűjtő területek Lejtési viszonyok tényezői dj km 2 «2 km 2 «2 km 2 «2 km 2 «2 «2 átlaga : Császár-patak 0-07 62-60 0-22 205-91 0-16 17-90 0-08 95-70 0-04 0-14 Pázmándi-patak 0-03 1-20 0-26 95-97 0-16 — — — — 0-16 Északi parton 010 300 0-22 16-60 0-16 21-66 0-08 — — 0-12 Déli parton 0-02 — — 50-32 0-16 — — — — 0-16 Velencei-tó (egész) .... 0-06 66-80 0-26 368-80 0-16 39-56 0-08 95-70 0-04 0-15 Vízgyűjtő terűletek Sterilitás tényezői <*3 «3 átlaga Ëvi átlagos lefolyási tényező а A vízgyűjtő terület nagysága km a-ben Vízgyűjtő terűletek Kopár szikla Rét, legelő Kultúrtalaj, erdő Zárt erdő, köves, homokos talaj «3 átlaga Ëvi átlagos lefolyási tényező а A vízgyűjtő terület nagysága km a-ben Vízgyűjtő terűletek к m 2 <*з km 2 a3 km 2 аз km 2 аз «3 átlaga Ëvi átlagos lefolyási tényező а A vízgyűjtő terület nagysága km a-ben Császár-patak 3-79 0-28 66-53 021 251-00 0-11 60-79 0-04 0-12 0-33 382-11 Pázmándi-patak 0-50 0-28 7-77 0-21 87-00 0-11 1-90 0-04 0-12 0-31 97-17 Északi part vgyt 1-50 0-26 12-58 0-22 25-16 0-11 2-02 0-04 0-15 0-37 41-26 Déli part vgyt — — 17-50 0-21 32-82 0-11 — 0-14 0-32 50-32 Velencei-tó (egész) 5-79 0-28 104-38 0-21 395-98 0-11 64-71 0-04 0-12 0-33 570-86 Fontosabb volna megállapítani, hogy a havonta lehullott csapadéknak hányadrésze folyik le. A havi lefolyási tényezőt ma még csak gyakorlati úton tudjuk meghatározni, az elméleti megoldás a jövő feladata. A lefolyási tényező az éghajlati elemek függvénye. Vannak olyan éghajlati elemek, melyek egyenes arányban vannak a lefolyó vízmennyiséggel, például a felhőzet és vannak olyanok is, amelyek fordított viszonyban vannak vele, például a hőmérséklet, párolgás, szél stb. Azonban ezek az éghajlati elemek különböző arányban hatnak a lefolyó vízmennyiségre, amely arányokat ma még nem ismerjük. Ettől a változó értékű lefolyó vízmennyiségtől függ a Velencei-tó vízállása. A tó vízállásait Velencénél 1931. év óta, Gárdonynál pedig 1933. év óta mérik. Az agárdi mérőállomáson ezenkívül csapadékot, léghőmérsékletet, a párolgás nagyságát, szelek gyakoriságát és irányát és a víz hőfokát (a felszínen és egy méter mélyen) is észlelik. A Velencei-tó vízjárása majdnem olyan, mint a Balatoné, csupán abban különbözik attól, hogy szélsőségesebb (4. ábra). Nyáron igen alacsonyra leszáll, télen pedig az esős időszakban olyan magas, hogy a tó árterületét is elönti. Ez a szélsőség azzal magyarázható, hogy a tó környéke még az Alföld szélsőséges klíma-
