Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

4. szám - V. Szakirodalom

VIII. î. E. Ramser : Vízmosások megkötése és javítása. (Gullies ; how to control and reclaim them.) Farmers' Bulletin No. 1234. Washington, 1935. — 34 oldal, 31 ábra, 3 táblázat. Követésre méltó példát nyújt az Északamerikai Egyesült Államok földmívelésügyi minisztériuma a farmerek (kisgazdák) számára kiadott füzetsorozattal. Egyszerűbb kultúrmérnöki kérdéseket, mint öntözés, lecsapolás, sáncolás, vízmosások megkötése stb. dolgoznak fel könnyen érthető, népies, de mégis szakszerű előadásban. A füzeteket rendkívül olcsón, fillérekért bocsátják a közönség rendelkezésére, hiszen céljuk éppen a szóles rétegek nevelése. A farmerek szívesen forgatják a-világosan és áttekinthetően összeállított füzeteket, amelyek ismertetik a szóbanforgó tárgyat, mezőgazdasági vonatkozásokat, helyes és helytelen megoldásokat, majd elég részletes, ábrákkal és fényképekkel ellátott útmutatást is adnak a kisebb építmények létesítésére. Az olvasottak alapján a farmerek elég sok helyen maguk oldják meg kisebb kultúrmérnöki problémáikat. Talán nem lesz érdektelen, ha ezen kiadványok némelyikét ismertetem. Lássuk, mit is tartanak odaát szükségesnek ós érdemesnek arra, hogy a gazdakörök figyelmét reá felhívják és milyen eszközöket ós módokat ajánlanak a farmereknek a helyes gazdálkodás érdekében. Az Egyesült Államok minden részében találunk vízmosásokat, amelyek az igen szélsőséges éghajlat és a rendkívül heves záporok hatására fejlődtek ki: főleg az utolsó évtizedekben, mióta a termelés sokkal belterjesebbé vált és a lejtős domboldalakat is művelés alá fogták. A vízmosások keletkezése több tekintetben káros : 1. Sok értékes termőtalaj pusztul el. 2. A közlekedést ós földművelést kellemetlenül akadályozzák a mély árkok. 3. Ha nem gondoskodnak megkötésükről, akkor nagyon gyorsan fejlődnek és hamarosan belsőségeket, sőt épületeket is veszélyeztetnek. 4. Alámossák a közutakat és veszélyeztetik a forgalom biztonságát. 5. Utakat keresztezve, az átereszeket és egyéb műtárgyakat alámossák, pusztulásukat idézve elő. 6. Befogadójukat (folyómeder vagy nagy költséggel épült tárolómedence) feliszapolják. 7. Hordalékukkal gyakran gazdag termőföldeket borítanak el és tesznek terméketlenné. 8. Erősen csökkentik a földbirtok értékét. 9. Veszélyeztetik az alámosott partok körül legelő állatok életét. A vízmosások többféle alakban jelentkeznek. Beszélhetünk külön a vízmosás fejéről, mely a lejtős terep alig észrevehető kis horpadásaiban jön létre, azután a barázdákból és árkokból fejlődő vízmosásokról, a kis vízlépcsők és vízesések kimosó tevékenységéről, valamint a váltakozó fagyás és olvadás mállasztó hatásának szerepéről. A vízmosások elleni védelem leghatásosabb módja keletkezésük megelőzése, amit főleg a csapadékvíz beszivárgásának előmozdításával érhetünk el. Ezt a célt szolgálják : a talaj humusztartalmának növelése, a mélyszántás, megfelelő növények termesztése a lejtős földeken, helyes vetésforgó alkalmazása, az esésirányra merőleges szántás, sáncolás, drénezés stb. Ha már megvan a vízmosás, akkor elsősorban a fejeknél kell a további kimosásoknak elejét venni, ami vagy a víznek alacsony gátak segítségével való félreterelésóvel, vagy rőzseművel, vagy pedig nagyobb esés esetén surrantó beépítésével érhető el. A megkötés legjobb, természetes eszköze a megfelelő növénytakaró létesítése, mely útját állja minden további kimosásnak, sőt a felülről jövő hordalékot is felfogva, újraépíti a talajt. Az ajánlott növények vidékenként különbözők ; általánosan jól bevált a lóhere és az akác. Kisebb, 1 m-nél sekélyebb vízmosásokat jó nagyjából elegyengetni, esetleg betölteni és fűvel bevetni. Újabb kimosásoknak sok esetben azáltal sikerült elejét venni, hogy a vízmosás fenekére a betöltés előtt csatornát fektettek és azt helyenként víznyelőaknákkal látták el. A megkötés leghatásosabb módja mégis az, mikor a vízmosásba gátak sorozatát építjük ; a gátak, amelyek mögött szép feliszapblódás szokott bekövetkezni, kétfélék lehetnek : 1. Vízáteresztő, ideiglenes jellegű gátak, melyek készülhetnek gerendákból, ágakból, rőzséből, gyepből, szalmából vagy drótfonatból. Ezeket nem kell nagy víznyomásra méretezni, mert csak a víz sebességének a megtörését célozzák és nagyobb vízlépcső csak akkor áll elő, mikor már erősen feliszapolódtak.