Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

4. szám - V. Szakirodalom

VIII. 2. Vízzáró, állandó jellegű gátak, melyek földből, falazatból vagy betonból épülnekMindezen gátfajtákat részletesen ismerteti a szerző, pontos építési utasításokkal, fényképek, kel és a szokásos méretek megadásával. Ezek nem különböznek lényegesen a Magyarországon szokásos elrendezésektől, ezért csupán az állandó jellegű földgátaknál való vízelvezetés ott szokásos módját ismertetem. Rendesen aknás túlfolyókon vezetik el a vizet, melyeket kőagyagcsövekből vagy vasbetonból állítanak elő. Ezek nagyjából olyanok, mint a mi halastavainknál használatos barátzsilipek. Magyarországon vízmosáskötő gátaknál mindezideig nem próbálkoztak ilyen túlfolyókkal, azonban az Egyesült Államokban rendkívül kiterjedt a használatuk. Előnyük minden más túlfolyó-rendszerrel szemben, hogy nem a friss, laza feltöltésre, hanem a meg nem 1. ábra. bolygatott talajra épülnek. Elkészítésük igen egyszerű, olcsó, és szabványtervek alapján könynyen történhetik. Az 1. ábra egy ilyen egyszerű, kőagyagcsövekből épített aknás-túlfolyó hosszmetszetét tünteti fel. Az esetenként szükséges csőátmérőt táblázat adja meg. Ügyelni kell, hogy az ilyen túlfolyók után kellő fenékbiztosítást vagy energiatörőt létesítsünk, nehogy a nagy sebességgel kifolyó víz káros kimosásokat okozhasson. Ijj. Maurer Gyula. N. A. Pancsurin : A Timonov-laboratórimn tevékenysége 1932—35-ben. (Das Timonoff-Hydrotechnische Laboratorium und seine Tätigkeit von 1932 bis 1935.) A Leningrádi Viziközlekedési Mérnöki Intézet Közleményei, 4. szám, Leningrád, 1935, 17 old., 8 ábra. A laboratóriumot 1907-ben alapította Timonov professzor és annak idején Oroszország egyetlen ilyen intézménye volt. (Lásd Thierry—Matschoss : „Die Wasserbaulaboratorien Europas".) A laboratórium már kezdettől fogva főkép a víziutak és a víziközlekedés kérdéseivel foglalkozott és ezt a beállítottságát végleg megtartotta, amikor 1930-ban a Leningrádi Víziközlekedési Mérnöki Intézethez csatolták. A szovjet víziúthálózatának fejlesztésével kapcsolatban 1932-ben kezdték meg nagyobb méretarányú folyó-modellkísérleteiket. Gyakorlati feladatok megoldásán kívül a modellkísérletek elméletének és technikájának kifejlesztésére irányuló állandó rendszeres tudományos kísérletek is folytak. A laboratórium az 1933—34. években mutatta a legnagyobb fejlődést, amióta a munkája három főirányba tagozódott : folyószabályozásokra, hajózsilipekre és a hullámzás műtárgyakra kifejtett hatásának vizsgálatára irányuló kísérletekre. 1932-ben kezdték a Volga-folyó Gorky (Nizsnij—

Novgorod) melletti szakaszának modellkísérletét, amelynek célja a folyón épült vashídhoz csatlakozó töltéseknek helyes kiképzése, valamint a kisvízi szabályozás műveinek helyes megválasztása. (Ezekkel a kísérletekkel kap-