Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

4. szám - II. Endrédy Endre: A talajtani ismeretek rövid összefoglalása

503 /) A talaj hőmérséklete. Csak néhány szóval, de meg kell emlékeznem a talaj hőmérsékleti viszonyairól is. A talaj hőmérséklete általában a klímához igazodik, de természetesen minél mélyebb rétegben vizsgáljuk, az évi hőmérsékletkülönbségek (maximum-minimum) annál kisebbek lesznek. Főleg két dolog érdekel itt bennünket : 1 mennyire melegszik fel a talajfelszíne, 2. milyen mélyre hatol a fagy. A talaj felszíne igen magas hőmérsékletre felmelegedhet. Kecskemét környékén például 55—60 C°-t is mértek a felszínen. Sötét színű talajok erősebben melegednek, mint a világosak. A talajvíz közelsége a felmelegedést erősen csökkenti. A fagyra vonatkozólag magyar megfigyeléseink elég hézagosak. Német megfigyelések szerint

3

4 kereken 0'7 m mélységig szállhat le a hőmérséklet 0°-ra vagy az alá. Az 1929 év kemény telén azonban Г 4 m mélységig hatolt le a fagyhatár. Hogy ezután milyen mélységig fagy meg a talaj, az a nedvességtartalomtól, az adszorpciós komplexum nagyságától és a sók mennyiségétől függ. 1 g molekula NaCl 1 liter vízben oldva, ami kb. 6%-os oldatnak felel meg, a víz fagyáspontját körülbelül 3'4 C°-al csökkenti. Ugyanilyen hatása van az adszorpciós komplexum kicserélhető kationjainak a hidrátvízre is. Nagy adszorpeióskomplexumú agyagtalajok, amelyek esetleg még sókat is tartalmaznak, még aránylag nagy nedvességtartalom mellett sem fagynak meg mélyen. A talaj hőmérséklete a levegő hőmérsékletének ingadozásait bizonyos késéssel követi : ez a késés 1 m mélyen 2—3 hónapot is kitehet. 4. A talajok képződése és rendszerbeíoglalása. a) A talajszelvény (talaj

profil). A talajszelvény (talaj pro fii) magában foglalja a felszíntől számítva mindazokat a rétegeket, amelyeket a talajképző folyamatok befolyásoltak. Alsó határa az anyakőzet, amelyen vagy amelyből a talajszelvény kialakult. Az anyakőzetet a talajképző folyamatok már nem változtatták meg. A talajszelvény szintjeit különböző betűkkel szoktuk jelölni. А-\гЛ jelöljük a legfelső szintet, mely a képződési folyamatok szerint kilúgzási vagy felhalmozódást szint lehet. Vannak talajok, ahol ez a szint az erózió hatása vagy a talajképző folyamat sajátságai miatt hiányzik. Mezőségi jellegű talajoknál ez az úgynevezett humuszos szint. Fel szokták osztani A

0, A

1 és A

2 szintekre. А В szint a jellemző felhalmozódási szint. Színe a talajképző folyamatok szerint változik. Lehet humuszos és humuszmentes. Jellemző reá, hogy a talajképző folyamat minőségétől függetlenül többé-kevésbbé tömött szerkezetű. Esetleg már szemre is, de legtöbbször csak behatóbb vizsgálat alapján felosztható B

v B

2, B

3 szintekre. Itt történik az A szintből kilúgzott anyagok felhalmozódása. А С szint az anyakőzet. Csekély mértékű elváltozásokat szenvedhet a talajképző folyamatok hatására s ekkor felosztható C

v C

2, esetleg C

3 szintekre. Színe az anyakőzettől függ. Végül a G (gley) szint ott fordul elő, ahol az altalajban túlsók a nedvesség és ezért redukciós folyamatok mennek végbe. Ilyenkor különféle ferro- (kétértékű vas-) vegyületek keletkeznek, melyek e szintnek sajátságos zöldes vagy kékesszürke színt adnak. A gley-szintet genetikailag nem tekintjük külön szintnek. 3

1 J. Schubert : Handb. d. Bodenlehre. VI. köt. p. 356.