Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

4. szám - II. Endrédy Endre: A talajtani ismeretek rövid összefoglalása

504 Az Alföldön a következő talajszelvényeket láthatjuk : 1 ja. Csak két szint van, A és C. Az A szint a barnásszürke és barna színek különböző árnyalatait mutatja. Néha egészen fekete. Homoktól a nehéz vályogig mindenféle kötöttségű lehet. Szántott területen a szántott réteg határozottan megkülönböztethető (csak könnyű homoknál nem). Az anyagkőzet sárga-sárgásbarna színű. Ezek az úgynevezett mezőségi talajok. 1/6. Csak két szint van, a felső A szint sötét színű, esetleg a felülétén sókivirágzást (A

0) találunk. А С szint sárga, erősen meszes (mészfoltos, mészeres). Esetleg a G szintet is megtaláljuk. Ilyenek a Duna—Tisza közötti meszes-szódás szikek. Az altalaj legtöbbször már csekély mélységben homokba megy át, mely alatt igen gyakran a később említendő réti mészkövet találjuk. Ez azonban már nem tartozik a tulajdonképeni, szigorúan vett talajszelvényhez. 2. Három szint különböztethető meg : А, В, С. A felső kettő humuszos, sötétszínű, az alsó világos vagy kékesszürke színű. 2ja. Az A szint főleg kötöttségben különbözik а В szintől. Az A esetleg kissé fakóbb, szürkés színű, а В sötét, sokszor szurkos fekete. А В szint gyakran már G szintbe megy át. ABG vagy ABCG talajnak nevezhetők. Ilyenek a nedves rétek talajai (réti agyagok). 2/6. A felső A szint fakó, а В szint sötétszínű, rendkívül tömött, felső része sokszor sajátságos oszlopos szerkezetű (В

л). Az anyakőzet rendesen világos sárga vagy barnás színű. Ilyenek a kilúgzott vagy degradált (elsavanyodott) szikesek. Sokszor a tiszántúli sós talajok is ilyen tagozódást mutatnak. 2/c. A Kis-Alföldön gyakori, hogy az ABG talaj felső szintje sötétszínű, humuszos, míg а В szint erősen kötött, rendkívül meszes agyag vagy szilárd mészkő (réti mészkő). Ezt atkának is szokták nevezni. A nedves réti talajok sajátságos változatának kell tekinteni. A Dunántúl legnagyobb részén, valamint hegyvidékeinken rendesen hármas tagoltságú szelvényt találunk. Ezek mind úgynevezett erdőtalajok. A felső kilúgzási A szint fakóbb színű, ha erdő van rajta. Legfelül az ,4

0-nak nevezett avart találjuk, amely sötét színű és sok nyers szervesanyagot tartalmaz. Az alatta következő A

1 szint a humusztól sötétszürke színű. Az A harmadik szintje, az A

2, a tulajdonképeni fakó világosszürke színű kilúgzási szint, amely alatt a rendesen vöröses színű felhalmozódási szintet találjuk (

В). Nálunk elég ritkán fordul elő az igazi, kőszerű vaskőfok, amely a B

1 szintet alkotja, А С szint igen változó az anyakőzet minősége szerint. Előfordulhat még a Bükkben, a Mecsek alján stb., hogy a felső szint határozottan vörösesbarna színű, alul vörös vagy sárgásvörös agyagba megy át. Ezekben talajokban az A

0 szint képviseli az A szintet, azonban a művelés következtében eltűnik. Az ilyen talajok jellegzetes ВС talajok (barnaföldszerű talajok). А В szint felső része sokszor már kissé el van humuszosodva, úgy, hogy a szelvény A BC talaj benyomását kelti. Mészkőhegységekben, nedves éghajlat alatt találjuk az úgynevezett rendzinákat is, ahol az A szint erősen humuszos, semleges vagy gyengén lúgos kémhatású, míg а С szintet a változatlan mészkő alkotja. Teljesen határozatlan szelvényt találunk a fiatal öntéstalajoknál. Itt a különböző évi reáöntések és az esetleg közbeneső állóvizes (stagnálási) időszakok szerint évgyűrűszerűen váltakozó vagy esetleg teljesen egyenletes szelvényt találunk.