Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - IV. Rohringer Sándor: Talajvízszíntanulmányok a Duna-Tisza-közén

43 A 3. számú ábra részletesebben ugyanezt mutatja. A tavaszi legnagyobb talajvízállást a főcsatorna, magas vízállása csak rövid darabon, alig 1 km-re befolyásolja, hasonlóképen a legkisebb talaj víz állásra a csatorna vizének magasabb állása hosszabb darabon nincs emelő hatással. A 4. számú ábra a 11 /а, 11., 12., 13., 14. és 15. számú kutak észlelési adatai alapján érdekes képét mutatja az 1934—35. évi talaj vízszínváltozásnak. Ezek a kutak az egész völgy keresztmetszetét — a Dunától a vízválasztóig — megjelölik és látható, hogy augusztus hónapban, amikor az aszály miatti panaszok elhangzottak, az 1935. évi vízállás a völgyfenéken, tehát a 12., 13., 14. és 15. számú kutakKeresztszelvény Ráczkei/e - Da bas vonala bar ki/oméfer 4. ábra. ban nem volt alacsonyabb, mint az előző esztendőben. Vagyis minden aszály dacára a talajban lévő víz nem süllyedt mélyebbre a tenyészeti idő alatt, mint az előző évben, sőt a 12. és 14. számú kutakban még magasabban is állt, holott a lecsapolások káros hatásának az 1935. évben nagyobb mértékben kellett volna jelentkezniök, vagy legalábbis olyan mértékben, mint az előző esztendőben. A talajvíz cswpán szeptember végén, október elején süllyedt mélyebbre, amikor a tenyészet már nem, érezte meg az abnormis csapadéknélküli időjárás utóhatását. Ha ellenben a márciusi talajvízállás nem lett volna olyan magas, hogy az már szinte a növényzet rovására mehetett, akkor a nyári talajvízállás sokkal mélyebb és a növényzetre károsabb lett volna, mint amilyen a valóságban volt. Hatással van a dunamenti területek talajvízállására Ráckeve magasságában és ettől lefelé a soroksári Dunaágnak vízállása is. (Lásd 4. számú ábrát.)