Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
4. szám - II. Endrédy Endre: A talajtani ismeretek rövid összefoglalása
492 nevezett minimális víztartóképességet 2 i (vízkapacitást) határoztuk meg, amelyet szintén a száraz talaj súlyszázalékában fejezünk ki. A két mennyiség legtöbbször megegyezik. Mind a kettő azt a vízmennyiséget fejezi ki, amelyet a talaj a gravitációs erővel szemben huzamosabb ideig vissza tud tartani. E vízmennyiség a talajszemcséket körülvevő vízburokból (Häutchenwasser, Haftwasser) továbbá az igen finom és nagy kapilláris nyomású hajszálcsövekben (finom hézagokban) visszamaradó kapilláris vízből (,, feinkapillares Haftwasser") valamint a nagyobb pórusok (hézagok) sarkaiban összegyűlő pórusszögletvízből („Porenwinkelwasser") áll. 2 5 Ideális állapotot — tehát megfelelő hézagtérfogatot — feltételezve, ez az a vízmennyiség, amelyet a termett talaj is tartósan tud raktározni. A következő táblázatban feltüntetem néhány talaj minimális víztartóképességét. V. TÁBLÁZAT. Talaj neme Minimális víztartóképesség súly °/o (moisture equivalent) Holt víz, súly °/ 0 Hasznosítható víz teljes telítésnél súly °/ 0 Homok, altalaj 6-9 1-6 5-3 Finom homok, altalaj 12-5 3-2 9-3 feltalaj 18-9 8-1 10-8 Homokos vályog 26-2 9-7 16-5 Könnyű vályog 29-4 11-8 17-4 Nehéz vályog 32-6 14-9 17-7 Szikes vályog feltalaj 371 18-7 18-4 ,, agyag (felhalmozódási, B-szintből) 43-7 34-5 9-2 Nehéz réti agyag 45-6 31-5 14-1 Kotús talaj 1330 — E vízmennyiség egy része erősen kötődik a szemcsék felületéhez. Már régebben megfigyelték, hogy a 105 C°-on kiszárított talajt megnedvesítve, hő fejlődik. Ha lemért mennyiségű száraz talajhoz fokozatosan adunk vizet, úgy egy bizonyos vízmennyiség hozzáadása után a további hőfejlődés megszűnik, illetve igen csekély mértékű lesz. Különböző talajok különböző nedvességi állapotánál szűnik meg a további hőfejlődés. Mivel az ilyenkor szabaddá váló hőmennyiség a talajokra igen jellemző, a 100 g. száraz talajból teljes megnedvesítésénél felszabaduló és grammkalóriában kifejezett hőmennyiséget nedvesítési hőnek („Benetzungswärme") nevezzük. Rodewald és különösen Mitscherlich sokat foglalkoztak annak a vízmennyiségnek meghatározásával, amelynek hozzáadásával a teljes nedvesítési hő szabaddá válik. Mitscherlich azt találta, hogy a 100 g. talaj által 10 súlyszázalékos kénsáv fölött ritkított térben 15 C°-on felvett és g-ban (tehát súlyszázalékban) kifejezett vízmennyiség felel meg a nedvesítési hő szabaddátételéhez szükséges nedvességnek. Ezt a számértéket nevezzük higroszkóposságnak, nedvszívóképességnek. A nedvszívóképesség igen jellemző adata a különféle talajoknak. Mentől finomabb szem2 4 Zunker : Handb. d. Bodenlehre, VI. köt. 137. old., Vageier : Kationen und Wasserhaushalt des Mineralbodens. 315. old. 2 5 Zunker : Handb. d. Bodenlehre. VI. köt. 66. old.
