Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
4. szám - II. Endrédy Endre: A talajtani ismeretek rövid összefoglalása
485 ben 1'5% C0 2-ot is találunk. Szántóföldek talajlevegőjében még szintén találhatunk 0"5% C0 2-ot. A szénsavtartalom és a talaj szellőzöttsége bizonyos mértékig összefüggenek egymással, jól szellőzött és kellő nedvességi állapotban lévő talajokban nem túlmagas a szénsavtartalom, mert a talaj hasznos mikroflórájának intenzív életéhez sok oxigén kell. Tömött talajokban a levegőcsere rossz, tehát a baktériumok tevékenysége erősen megcsökken. Ugyanez az eset áll fenn túlnedves vagy túlszáraz talajokban is. g) A talaj élőlényei. A talajban igen sok állati és növényi élőlény található. Ezeknek egyrésze a talajt csak lakóhelyül használja és jelenléte a talaj szempontjából közömbös. Másrészük azonban tevékeny részt vesz a talaj életében és igen fontos szerepet játszik a növények táplálkozásában. A legfontosabb talajélőlények a különféle növényi mikroorganizmusok. Ezek végzik a szervesanyagok bontásának munkáját, a nitrogén megkötését és a salétromképződést (nitrifikációt). A szén körforgalmában különféle erjesztőgombák, cellulóze- és hemicellulóze-bontó, valamint zsírbontó stb. baktériumok vesznek részt .Részletes leírásuk az errevonatkozó szakirodalom körébe tartozik. A talaj apró állati élőlényeit pedig Francé után edaphon-nak nevezzük. A nitrogén körforgalmában résztvevő baktériumokkkal azonban kissé részletesebben kell foglalkoznunk. Tudjuk azt, hogy a növények a nitrogént általában csak ammonia vagy salétrom (nitrát-) nitrogén alakjában képesek felvenni. Viszont a talajban a nitrogén igen, nagy része mint fehérjenitrogén van jelen, ennélfogva a növény közvetlenül felhasználni nem tudja. Azonban nagy tömegben él a talajban olyan mikroorganizmus, amely a fehérjéből az ammóniát lehasítja, amelyet azután más baktériumok salétromsavvá (nitráttá) oxidálnak. A fehérjebontók igen sokfélék, vannak aerobok, tehát levegő jelenlétében élők és anaerobok, tehát levegőtől elzártan működők. Az előbbiekből említsük meg a Bacillus vulgárist, az utóbbiak közül a Bacillus putrificust. A salétromképzők közül a legnevezetesebb a Nitrosomonas és a Citrobacter. Élnek azután a talajban olyan baktériumok is, amelyek a levegő nitrogénjét képesek megkötni. Ezek közül feltétlenül meg kell említenünk a Bacillus Amylobactert és az Azotobacter chroococcumot. Az Azotobacter foszforsav és mész hiányában, valamint rosszul szellőzött talajokban nem tud élni. Van azután egynéhány baktérium, amely nem önmagában, hanem a pillangós növényekkel közös háztartásban (symbiosisban) élve, szintén meg tudja kötni a levegő nitrogénjét. Ezek a Bacterium radicicola különböző fajtái, amelyek a pillangósak gyökérgumóiban élnek. Innen ered azután, hogy pillangós növények termesztése nitrogénszegény talaj nitrogénkészletét nemhogy nem fogyasztja, hanem egyenesen növeli. Megemlíthetjük, hogy vannak olyan baktériumok is, amelyek a talaj szervetlen anyagait is képesek átalakítani. Ilyenek az úgynevezett vas- és mangán-, valamint a kénbaktériumok. A talaj gerinctelen állati lényei közül különösen a földi giliszták (Lumbricidák) fejtenek ki hasznos munkát. Néhány hasonló fajtával együtt a humuszképződéshez járulnak hozzá, olymódon, hogy a még változatlan szervesanyaggal táplálkozva, ürülék formájában könnyen bontható szervesanyagot ürítenek ki. Amellett járataikkal a talajt össze-vissza furkálva, annak szerkezetét lazítják.
