Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
4. szám - II. Endrédy Endre: A talajtani ismeretek rövid összefoglalása
480 egyenletek értelmében aluminium-, illetve vashidroxid keletkezik, amelyek mint oldhatatlan csapadékok kiválnak, míg a sósav az oldatban maradva, a savas kémhatás okozója lesz. Ahol ezt a kicserélési aciditást észleljük, ott a meszezés feltétlenül indokolt, mert az aluminium- és vasionok nagyobb mennyiségben határozottan mérgezően hatnak a növényekre. Ha a talaj 10—12%-nál több agyagos részt tartalmaz, úgy az adszorpciós komplexum bázisainak összetétele döntő fontosságú a talaj fizikai tulajdonságainak szempontjából. Az egyes kationok sajátságai e tekintetben a következők : 1 8 Ha az uralkodó kation kalcium, a talaj jó morzsalékos szerkezetű, kedvező vízgazdálkodási sajátságokkal rendelkezik. A morzsák állandóak. Ha az uralkodó kation nátrium, a talaj tömött szerkezetű, nedvesen szétfolyó. Rossz vízgazdálkodási sajátságai vannak, vízzáró, növényzete a szárazságot nem tűri. Végül, ha az uralkodó kation hidrogén, a talaj szárazon elég morzsás (porozus) lehet, de nedvesen hajlamos az összeiszapolódásra. Közepes vízgazdálkodási sajátságai vannak. Az adszorpciós komplexum összetételének befolyását a talaj fizikai tulajdonságaira kolloidkémiai jelenségek okozzák : az úgynevezett peptizáció és koaguláció. Peptizáción a diszpergálásnak (szétoszlatásnak) olyan változatát értjük, amikor a szétoszlatandó (kolloidikai értelemben feloldandó) anyagon és az oldószeren (diszperziós, szétoszlató közegen) kívül egy harmadik, rendesen kis mennyiségben jelenlévő anyag is szerepel, amely a diszpergálódást elősegíti. Koaguláción pedig azt a jelenséget értjük, amikor a kolloidanyag kisebb mértékű egységei nagyobb egységgé összetapadván, az oldat diszperzitása (finomsági eloszlása) csökken. Vagyis a peptizációnál a kolloid anyag finomabb eloszlású, míg a koagulációnál durvább eloszlású (szemcsenagyságú) lesz. Természetesen mind a két jelenség csak oldószer jelenlétében, tehát esetünkben kellő nedvességű talajban mehet végbe. Az adszorbeált kationok (kicserélhető bázisok) minősége ezeket a folyamatokat befolyásolja, az alább ismertetendő okokból. Az adszorbeált bázisok az egyes szemcsék felületén, amelyet a legújabb kutatások szerint nagyjából száraznak (oldószertől, esetünkben a víztől mentesnek) kell tartanunk, úgynevezett hidratációs erőiknél fogva bizonyos számú vízmolekulát képesek magukhoz kötni. Ez az úgynevezett hidratációs víz alkotja a legnagyobb részben hidrátburkot más szóval lioszférát. Az ily módon megkötött víz mennyisége természetesen függ a felületen adszorbeált ionok számától, de függ azok anyagi minőségétől is. Legnagyobb mennyiségű a Na'-nál, majd sorra kevesebb a Mg", K', Ca", Al'", Fe-"-nál és végül a legkevesebb, ha nem teljesen hiányzik, a H--nál. Az adszorbeált ionok a hidrátvízzel együtt egy elektromosan kettős réteget képeznek, amely kifelé határozott elektromos töltést mutat. Ez a hidrát- és ionburok 1 8 L. pl. Ballenegger R. : Vízügyi Közlemények. XV., 2., 145. old. 1. ábra. Agyagszemcse idealizált képe a szolvátburokkal és az adszorbeált ionokkal. — Fig. 1. Idealisiertes Tonteilchen mit der Solvathülle und adsorbierten Ionen.
