Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

4. szám - II. Endrédy Endre: A talajtani ismeretek rövid összefoglalása

477 csék felületén, aránylag laza kötésben helyezkedik el. Ha a sóoldattal való kezelés után a talajt megvizsgáljuk, látjuk, hogy az adszorpciós komplexum szemecskéinek felületén lévő és ezért könnyen kioldható bázisok (kationok, pozitív alkatrészek) mind oldatba mentek, ellenben a kilúgzáshoz használt sóoldat az oldatban található kicserélt bázisokkal egyenértékű mennyiségű pozitív alkatrésszel (bázissal) szegényebb lett. Vagyis a szemecskék felületén most már azt a bázist találjuk, amelyet fölöslegben alkalmaztunk a kilúgzásra. Tehát az adszorpciós komplexum bázisai kicserélődtek. Ezért nevezzük ezeket kicserélhető bázisoknak. A kicserélhető kationok rendes körülmények között a következők : Ca", Mg", K", Na", AI-", Fe-" és a hidrogénion H'

1

3. Természetesen megkötésük erőssége különböző, a legerősebben van kötve a hidrogénion, majd sorra az AI-", Fe-", Ca", Mg", К- és Na-, mindig gyengébben. Jenny

u vizsgálataiból kiderült az is, hogy a kicserélhető bázisokat a növénytáplálására közvetlenül vagy közvetve fel tudja használni. Jenny kalciumzeolit

1

5 és homok keverékében nevelt növényeket és azt tapasztalta, hogy a növény a kalciumzeolitből a kalciumot elhasználva, vele egyenértékű hidrogéniont cserélt be a kalciumzeolitba. Azt is látjuk e kísérletből, hogy ha a talaj báziskészlete nem pótlódik, a talaj bázisokban lassan elszegényedve, mindinkább hidrogénnel telítődik. Nedves klímájú vidéken, különösen laza talajú tűlevelű erdőben ez az elszegényedés, mivel a közeg erősen savanyú és a kilúgzás erős, tényleg végbe is megy. Mezőségi jellegű vidéken a talajoldat semleges vagy gyengén lúgos, a kilúgzás kis mértékű, tehát nincs mód arra, hogy a talaj hidrogénnel telítődjön, így itt elszegényedés nincs. A kicserélhető bázisok tehát a vízben oldható sókkal és az esetleg jelenlévő szénsavas mésszel együtt a növény bázisforrását (főleg kalcium és káliumforrását) alkotják. Bizonyos mértékig más ásványok bázisát is ki tudja használni a növényzet (így például a csillámból a káliumot). Az adszorpciós komplexum azonban más szempontból is fontos : megszabja a talaj kémhatását (reakcióját, pH) és szabályozza a talaj aciditási viszonyait. Már régen tapasztalták, hogy különböző talajokat vízzel megnedvesítve, a lakmusz-papirost különböző színűre festik, tehát lúgosak vagy savanyúak.Szabatosabban azonban csak az utóbbi évtizedekben foglalkoztak a talaj kémhatásának kérdésével. Mielőtt azonban a talaj kémhatásával (reakciószámával, pH) közelebbről megismerkednénk, pontosan meg kell határoznunk a kémhatás fogalmát. A savanyú kémhatást mindig a hidrogénion okozza. A savanyúság fokát {erősen, gyengén savanyú) a hidrogénionok koncentrációjával

1

6 fejezzük ki, a lúgosság fokát viszont a hidroxilionok koncentrációja szabja meg. Azonban oldószerül legtöbbször a víz szolgál és a víz igen kis mértékben maga is disszociál egyenlő mennyiségű hidrogén- és hidroxil-ionra. Mihelyt tehát valamely oldatban a hidrogénionok mennyisége a víz hidrogénionjaival megegyezik, a hidrogén- és hidroxil-ionok kon1

3 A pontok a kationok vegyértékét jelentik. 1

4 Jenny, H. : Z. f. Pflanzenernährung Düngung. Teil A. Bd. XXXI. (1933) 57. о. 1

6 A természetes zeolitok jól kristályosodó ásványok, amelyek a báziskicserélés jelenségét mutatják. A mesterséges zeolitok amorf aluminiumszilikátok, melyek szintén rendelkeznek e sajátossággal s amelyeket permutitoknak neveznek. Ilyen kalciumpermutitot használt J enny. l

e Koncentrációnak nevezzük valamely vegyület vagy ion mennyiségét 1 1 oldatban g-egyenértékben kifejezve.