Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

4. szám - II. Endrédy Endre: A talajtani ismeretek rövid összefoglalása

478 centrációja egyenlő és az oldat sem nem lúgos, sem nem savanyú, hanem semleges (neutrális). Ha azonban a hidrogénionok mennyisége kevesebb, mint a vízben, a többségben lévő hidroxil-ion sajátságai érvényesülnek és az oldat lúgos kémhatású lesz. Szobahőmérsékleten 1 liter vízben Г107 g egyenérték hidrogén és hidroxil-ion van. Ezek koncentrációinak c

H és c

O

H szorzata állandó. c

H. c

O

H = 110-u és csak a hőmérséklettől függ. Ha a vízhez fölösleges hidrogéniont tartalmazó anyagot (savat) adunk, úgy a hidroxil-ionok mennyisége szülkségszerűen megkevesbedik. A H- és OH- ionok mennyisége között tehát matematikai összefüggés van, ami lehetővé teszi azt, hogy valamely oldat lúgos vagy savanyú voltát kizárólag a H(hidrogénion) koncentrációval fejezzük ki. Az olyan oldatok tehát, ahol a H*koncentráció > 1'107, savanyúak, míg az 1-107 koncentrációjuak semlegesek. Ahol pedig a H'-koncentráció kisebb, mint l'IO7 g egyenérték H'/Hter, azokat lúgosaknak nevezzük. Minthogy azonban a hidrogénionkoncentráció kényelmetlenül kis egységekben van kifejezve, célszerűbb helyette Sörensen ajánlatára negatív logaritmusát használni. Ezt a negatív logaritmust nevezzük azután reakciószámnak vagy pH-пак. Például : ha a hidrogénionkoncentráció, с

я= 6.107, úgy a pH ——

log 6.107 = 6'2 pH—7-et nevezzük semlegesnek, míg pH > 7 lúgos, pH < 7 savanyú. Mindig tartsuk azonban szem előtt, hogy a pH-пак egy egységnyi változása tulajdonképen a hidrogénionkoncentráció tízszeres változását jelenti. Vagyis ha egy talaj pH-ja 5, a másiké 6, úgy az első tízszer savanyúbb a másiknál. A talaj azonban nem oldat. Hogyan lehet tehát pH értékét mégis definiálni ? Lehetne arra gondolni, hogy a természetes talajoldat pH-ját határozzuk meg. Ez azonban igen nagy kísérleti nehézségekbe ütközik, amellett nem is jellemző, mert az adszorpciós komplexum befolyását a kémhatásra teljesen mellőzük, pedig a természetes talajban ez is jelen van. Ellenben ha a talajból vízzel szuszpenziót

1

7 készítünk, vagyis a talajt vízzel felkeverjük és ebben határozzuk meg a reakciószámot (pH-t), az már a talajra jellemző adat lesz. Természetesen a szabadföldi állapotot nem utánozhatjuk, vagyis a talajt nem vizsgálhatjuk jól sár formájában, hanem valamivel hígabb szuszpenziót kell készítenünk, amelyben azután a pH-t a később leírandó kolorimetriás (színösszehasonlító) eljárással vagy esetleg elektromos úton határozzuk meg. Minthogy az átlagos talajoldatban túlkevés oldott só van ahhoz, hogy a reakciószámot megszabja, az adszorpciós komplexum kolloidjainak pH-t megszabó hatását nem lehet figyelmen kívül hagyni. Két végletet ismerünk, ahol a reakciót főleg a talajoldat sói, illetve oldott anyagai szabják meg : a savanyú láptalajokat, ahol a humuszsavak és az esetleg jelenlévő szervetlen savak reakciója szabja meg a pH-1 és a sós szikes talajokat, ahol a talajoldatban lévő szóda, Na

2C0

3, a mértékadó. Az összes többi esetben az adszorpciós komplexum igen erősen belejátszik a pH érték kialakulásába. És pedig a következő okból : A kolloidok felületén adszorbeált bázisok nincsenek elmozdíthatatlanul a felületekhez kötve, hiszen kicserélhetők. Tehát fölösleges vízzel összehozva a talajt az agyagos rész diszpergálódik, a felületén lévő ionok (bázisok) pedig részben az agyagszemcse, de főleg a kation természetétől függőleg befolyásolni fogják a szusz1

7 A szuszpenzió oly diszperz rendszer, melyben a diszpergált részecskék szilárdak, míg a diszperziós közeg, esetünkben a víz, folyékony halmazállapotú.