Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
4. szám - II. Endrédy Endre: A talajtani ismeretek rövid összefoglalása
474 1. Kaolinitcsoport. Kaolinit: Al 20 3.2Si0 2.2H 20. Halloysit : Al 20 3.2.Si0 24H 20 és a vele azonos összetételű metahalloysit. Nontronit és beidellit : Al 20 3(Fe 20 3). 3Si0 2.4H 20. Montmorillonit: H 20, A1 20 3.4Si0 2+n.H 20. Ezenkívül egyikük-másikuk változó mennyiségű MgO-ot is tartalmazhat. Az agyagásványok híg, sokszor még tömény savakkal szemben is elég ellentállók, csak a felületükön adszorbeált bázisok távolíthatók el (cserélhetők ki) könnyen. A montmorillonit és rokon ásványai duzzadóképesek : kristályrácsuk rétegei közé (tehát nem felületükre !) vízmolekulák tudnak betelepedni és ezáltal a szemcsék térfogata megváltozik. 2. Kevés kvarc. 3. Kevés csillám. 4. Kevés földpát. II. Karbonátok közül e szemcsenagysági osztályban csak a kalciumkarbonát fordul elő. III. Oxidok és hidroxidok közül szintén kevés vas- és aluminiumhidroxid fordulhat elő. Mint látjuk, az agyagos rész összetétele sokkal egyöntetűbb, bomlatlan ásványi alkatrészt keveset találunk benne, csak a bomlási termékeket, az agyagásványokat. Éppen ezért ismerete rendkívül fontos, mivel belőle a talaj képződési feltételeire is következtetni tudunk. A talaj ásványtani összetételének ismeretében kémiai összetételre könnyű következtetni. Három véglet lehetséges : 1. a talaj főtömegeSi0 2-ből áll (kvarchomok.) 2. ,, ,, ,, CaC0 3-ból áll (egyes rendzinák.) 3. ,, ,, ,, Yas-és aluminiumoxidból áll (laterittalajok). A többi talaj kémiailag e főalkatrészek különböző összetételű keveréke. Láttuk azonban, hogy a talajban élesen el tudjuk különíteni a bomlatlan és az elbomlás útján keletkezett ásványi részt. Ha tehát a talajt, mint teljes egészet megelemezzük, nem kapunk felvilágosítást arra, hogy az elemzésnél talált különféle alkatrészek = Si0 3, A1 20 3 stb. hányadrésze származik a bomlatlan ásványokból és hányadrésze az agyagos részből. Ezért van Bemmelen nyomán megkísérelték a talajt különféle savak oldatával kezelve, belőle bomlatlan ásványi anyagot és az elbomlott vagy bomlásban lévő agyagos részt elkülöníteni. Sok ilyen eljárás van. A nemzetközileg elfogadott eljárás, amelynek kidolgozása körül 'Sigmond 8 sok érdemet szerzett, abban áll, hogy a talajt körülbelül 20%-os sósavval 1 óráig főzzük és meghatározzuk az oldatba ment alkatrészeket. A feltevés szerint, amit a kísérletek részben igazoltak is, ilyenkor főleg az elbontott agyagos rész oldódik fel. Az oldódott rész összetétele azután a különféle talajokra igen jellemző, meg lehet állapítani, hogy a talajban végbemenő ásványbomlás milyen irányú vagy mértékű s hogy az egyes szintekben keletkező bomlási termékek helyben maradnak, vagy vándorolnak-e. A másik, főleg angol és amerikai szerzőktől kezdeményezett vizsgálati mód szerint iszapolással elválasztjuk a talaj agyagos részét és ezt vetjük alá kémiai 8 'Sigmond : Verh. II. Komm. d. Internat. Bodenkundl. Ges. Budapest, 1929, 13. old.
