Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
4. szám - II. Endrédy Endre: A talajtani ismeretek rövid összefoglalása
475 vizsgálatnak. 9 Az agyagos rész összetételéből következtetünk azután a talajban végbement vagy végbemenő átalakulásokra. Előnye ennek a vizsgálati módnak, hogy az agyagos (0-002 mm átm.) rész ásványtanilag sokkal egyszerűbb, mint a teljes talaj, továbbá, hogy erélyesebb oldószereket (tömény kénsav, nátriumkarbonát) alkalmazhatunk, miáltal a nehezen megbontható agyagásványok is feloldódnak, ami az előbbi eljárásnál nem mindig történik meg teljes mértékben. Mind a két eljárásnak célja tehát a talaj legtevékenyebb, úgynevezett agyagos részének (Robinsori szerint clay complex 1 0, 'Signiond szerint zeolitkomplexum 1 1) elkülönítése, amely az úgynevezett báziskicserélődési jelenségek hordozója. E célt mind a két eljárás többé-kevésbbé megközelíti. c) A talaj szerves anyaga. Mint az előbb említettük, a talaj ásványi anyagokon kívül még több-kevesebb szerves anyagot, humuszt , televényt is tartalmaz. Ennek mennyisége nehány°/ 0 0-től csaknem 100%-ig változhat. Ez a szerves anyag igen változatos összetételű. Növényi maradványokat, különféle ismert nitrogéntartalmú és nitrogénmentes szerves vegyületeteket találunk benne. Főtömege azonban sötétszínű, változó összetételű szerves anyag : a humusz. Kémiai szerkezete még ma is ismeretlen. Nem homogén anyag, különféle sajátságú alkatrészeket lehet belőle elkülöníteni. Egy része határozottan savtermészetű. Részben vízben, részben lúgos oldatokban oldható, más része pedig minden oldószerben oldhatatlan. Régebben az tartották, hogy általában 57% szenet tartalmaz. Ez azonban az újabb vizsgálatok szerint nem helytálló, mert a különféle humuszanyagok széntartalma eléggé változó. A talaj mikroflórája (baktériumok) részére fontos tápanyag. A növényi résnek lassú elkorhadása folyamán keletkezik. Mennyisége erősen befolyásolja a talaj fizikai sajátságait. A humusz mennyisége a különféle talajokban nagyon változó. De nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is igen különbözők az egyes talajok humuszanyagai. A láptalajok savanyú humusza például erősen romboló, ásványokat bontó sajátságú anyag, amely a szántóföldi növénytermesztés szempontjából határozottan káros. Ezzel szemben a mezőségi talajok úgynevezett szelíd humusza a növényzet és a mikroorganizmusok számára alkalmas tápanyag. A szorosabb értelemben vett humusz a kolloidanyagok sajátságaival bír. Vízben megduzzad. A talaj adszorpciós sajátságaiban szintén közreműködik. Adszorpciós képessége, súlyegységre számítva, nagyobb mint a talaj agyagásványaié. A talajban lévő nitrogén legnagyobb része szintén a humusszal függ össze. A nitrogénnek csak kis része van mint vízben könnyen oldható nitrát és ammonianitrogén jelen. A nagyobb rész mint oldhatatlan fehérjeanyag található, amely csak a mikroorganizmusok működése révén válik a növények részére felvehetővé. Bármilyen változatosak is a humuszanyagok, mégis sajátságaik alapján bizonyos rendszerbe foglalhatók. Savanyú, anaerob (levegőtől elzárt) körülmények között létrejövő humuszanyagok általában magasabb széntart a lmúak és kedvezőtlen fizikai sajátságúak, 8 Robinson, Soils : 76. old. (London, Thos. Murby, 1932). 1 0 U. o. 72. old. 1 1 'Sigmond : Általános talajtan, 182. old.
