Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
3. szám - V. Boros Tibor: Az öntözés szükségességének meteorológiai indokai hazánkban
383 Ezután meg kellett határoznunk az ország területére lehulló összes csapadékmennyiséget. Ez úgy történt, hogy kiválasztottunk az ország területén 42 meteorológiai megfigyelő állomást, lehetőleg egyenletes területi elosztásban. Ezekről az állomásokról 30 éves megfigyelési sorozat állott rendelkezésre és így ismeretesek (Hajósy munkája alapján) az itt lehullott csapadékok havi átlagértékei. 1 A meteorológiai észlelési adatokból azonban nehéz kiszámítani valamely zárt területen lehullott összes vízmennyiséget, éspedig azért, mert az észlelések egyes álllomásokon, tehát egyes pontokon történnek és így az a kérdés merül fel, hogy ezen észlelési pont körül mekkora körzetben tekintsük még érvényesnek az ott mért csapadékmennyiséget. Ezért ha zárt területekre eső csapadékot akarunk számítani, többféleképen járhatunk el. Megtehetjük például azt, hogy az ország területét derékszögű négyszögekre osztjuk (esetleg négyzetekre) úgy, hogy minden négyzetben csak egy állomás legyen. Ennek az állomásnak adatait azután az egész négyszög területére érvényeseknek tekintjük és azokkal számolunk a négyszög egész területén. Ez az eljárás azonban teljesen önkényes, mert a négyszögekre való beosztás nagyon sokféleképen lehetséges, egységes elveket ennél a beosztásnál nem lehet követni. Ezenfelül ennek az eljárásnak a helyessége még nem is valószínű, mert ez annyit jelentene, hogy lesznek vonalak és pedig önkényesen felvett vonalak (a négyszögek határvonalai), melyeknek egyik oldalán ugrásszerűen más a csapadékmennyiség, mint a másik oldalon. A természetben ilyen ugrások nemigen vannak, az így kapott eredmények nemcsak helytelenek lennének, hanem még valószínűtlenek is. Leghelyesebb abból az alapfeltevésből kiindulni, hogy a csapadékmennyiség egyik állomástól a másikig folytonosan változik éspedig a két állomást összekötő egyenes vonal mentén egyenletesen megy át az egyik állomás csapadékmennyiségéből a másikéba. Most az a kérdés, hogy ha bármely két állomást összekötő egyenes mentén ezt a csapadékelosztást feltételezzük, hogyan lehet kiszámítani egy zárt területre jutó esőmennyiséget. Az állomásokat összekötő egyenesek az ország területét háromszögekre bontják. Ezeknek minden csúcspontjában egy-egy meteorológiai megfigyelőállomás van. Elméleti meggondolások (lásd a Függelékben) arra az eredményre vezetnek, hogy egy-egy ilyen háromszögre nézve a lehullott csapadék mennyiségét mm-ben úgy számíthatjuk ki, hogy a három csúcsállomáson mért csapadékmagasságokat összeadjuk és az összeget osztjuk hárommal. A háromszög területére lehullott összes vízmennyiséget pedig magkapjuk, ha ezt a középértéket szorozzuk a háromszög területével. Természetesen a háromszögekre való beosztás sem mentes minden önkénytől, mert a háromszögek is nagyon sokféleképen alkothatók meg. Lehetőleg arra kell törekedni, hogy a háromszögek hegyesszögűek legyenek, csúcsaik ne feküdjenek éghajlati szempontból erősen különböző vidékeken, általában a csúcsok ne legyenek egymástól túlságosan messze, mert ezek a körülmények mind olyanok, hogy a csapadékelosztás folytonosságát, tehát szabályosságot kevésbbé valószínűvé teszik. A háromszögek oldalai mentén így is lesz szakadás a csapadékelosztás folytonosságában, amennyiben a háromszögeket határoló egyenesek egyik oldalán 1 Dr. Hajósy Ferenc: A csapadék eloszlása Magyarországon. (1901 —1930.) 14 színes és 4 fekete nyomású csapadéktérképpel. (A M. Kir. Orsz. Meteorológiai és Földmágnességi Intézet Kiadványai XI. kötet.) Budapest 1935.
