Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - IV. dr. Széchy Károly: A pneumatikus alapozásról

341 A kizsilipelésnél a külső levegő beeresztése és ezáltal a belső ritkítása következtében csakhamar sűrű köd keletkezik, lehűlést érzünk és fázunk és a bőr alatt pár percig tartó viszkető és szúrkáló érzés jelentkezik. Fontos ezért a zsilipet melegített levegővel ellátni és a kiszálló munkásnak melegítő pokrócokat, forró teát vagy kávét adni. Különben a sűrített levegőjű térben a nagyobb hőmérsékleten felhevült test könnyen tüdőgyulladást kap, de még ha csak meg is hűl, pár napra munkaképtelenné válik, mert ilyen állapotban a leghajlamosabb a caissonbetegségekre. A szervezet a bezsilipelési periódus alatt nyeli el a sűrített levegőt (nitrogént és oxigént). Azonban, míg a vér a nitrogént a testben való egyszeri körülkeringés alatt körülbelül teljesen abszorbeálja, addig a zsír és az idegszövetekben lévő nedvek, melyek a testben lévő vér tízszeresét is kiteszik, sokkal lassabban telítődnek a nitrogénnel. Általában, minél nagyobb a levegő túlnyomása, annál több gáz nyelődik el és természetesen annál több idő szükséges a gáz elnyelésére. Például 3 atm. túlnyomásnál cca 1 óra szükséges a testnedveknek nitrogénnel való teljes telítődéséhez. Mondhatjuk tehát, hogy a test nedvekben elnyelt gáz mennyisége függ a gáz nyomásától és attól az időtartamtól, ameddig valaki nyomás alatt tartózkodik. Függ továbbá attól is, hogy kinek a teste mennyi testnedvet (így elsősorban zsírszövetet) tartalmaz. A kizsilipelési időt ezekre a körülményekre figyelemmel kell megszabni. A kizsilipelés alatt a nitrogén ismét gáz alakban válik ki. A test gáztalanítása is a tüdőn keresztül történik és csak akkor folyhat le a szervezetre ártalmatlan módon, lia a légnyomáscsökkentés olyan fokozatosan történik, hogy a gázok kilégzés útján a maguk természetes kiválasztódási menetének betartásával távozhatnak a testnedvekből. Ezért szükséges a kizsilipelési időt hatóságilag pontosan előírni. Ha hosszabb ideig sűrített levegőben való tartózkodás után túl gyorsan történik a kizsilipelés, úgy a vérben gáztúlhalmozódás áll elő, amely igen komoly bántalmakra vezethet, sőt halált is okozhat. A kizsilipelési idő ritkán haladja meg a gyakorlatban a 15—18 percet és maguk a munkások siettetik a kizsilipelést, egyrészt mert sietnek, másrészt pedig mivel a légzsilipek rendszerint kicsinyek és az emberek túlzsúfolt és kényelmetlen helyzetben vannak benne. Kellemetlen azonkívül a hideg és a sűrű köd is, ezért a kiszálló zsilipet meleg levegővel kell szellőztetni ; fontos továbbá, hogy a kiszálló zsilip elég kényelmes legyen, az emberek részére szabad mozgást biztosítson, mert jó ha az emberek kizsilipelés közben mozognak és izületeiket masszírozzák. De még ha- előírásosan is történik a kizsilipelés, akkor is megtörténhetik — eddig még ismeretlen okokból —, hogy a vérben finoman elosztott gázrészecskék nagyobb buborékokká egyesülnek és a vérgeringésben vándorló gázbuborékok azután ismét megtámadják a szervezetet. A pneumatikus betegségek ú. n. caissonbetegségek rendszerint nem a bezsilipelésnél, hanem a kizsilipelésnél keletkeznek és két nagy csoportra oszthatók : 1. amelyek a szív és a tüdő működését támadják meg. Ezek igen súlyosak, sokszor azonnali halállal járnak. 2. Amelyek az ideg- és izomgócokat támadják meg és ezek bénulással, heves izületi fájdalmakkal és rendszerint reumaszerű tünetekkel járnak. A caissonbetegség egyedüli gyógymódja, hogy a légnyomás következtében bentrekedt levegőbuborékokat újbóli lassú bezsilipeléssel és fokozatos kizsilipe-