Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - III. Trummer Árpád-dr. Lászlóffy Woldemár: A tervszerű vízgazdálkodás Magyarországon

333 biztosított. Magyarországon ma 166 tógazdaság és 41 halászati társulat van, évi haltermelésünk 75,000 q, amiből átlag évi 14,000 q kerül kivitelre. c) A mezőgazdasági vízhasznosítások külön ágának kell minősítenünk — legalább is hazai viszonyaink között — a szikes talajokon megjavításuk céljából űzött vízgazdálkodást. Akár öntözéssel, akár halastavak létesítésével történik ez, végeredményben külön vízhasznosító mód, mert egyébként semmi, vagy igen csekély hasznot hozó területeknek a nemzeti termelésbe való bekapcsolását jelenti. Az erre vonatkozó kormányprogramul az öntözések keretébe kapcsolódik. A szikesek kiterjedése hazánkban 360,000 ha, ami a kérdésnek nagy jelentőséget ad 3. A vízhasznosítások harmadik csoportja az ipar körébe vág. Nem akarunk itt a víznek közvetlenül mechanikai munkára való alkalmazásáról (vízimalmok) és az ipari termelésben gyári üzemvízként való felhasználásáról szólni, mert ezeknek közgazdasági jelentősége alárendeltebb. Csupán a vízierőnek elektromos energiatermelésre való felhasználásáról kell megemlékeznünk. Magyarországon a XIX. század második felében az ipar gyors fellendülése indult meg s ezért a század végén az ország energiakészletének tanulmányozására is sor került. így készült el nagyszabású külön felvételek alapján már 1905-ben az ország első általános vízierőstatisztikája, melyet 1913-ban egy második, még mindig általános keretek között mozgó, de részletesebb felvételi anyagra támaszkodó statisztika követett. Az ország fejlődő ipara ezidőben még nem tudott nagyobb energiamennyiségeket felvenni. Nagyarányú távvezetékekről, a mezőgazdaság villamosításáról a technikai fejlődés akkori fokán még szó sem volt és így a vízierők kiépítése lassan haladt előre. Mégis a háború kitörésekor már 27,800 Le-nyi vízierőnk volt kihasználva, amiből Csonka-Magyarországnak csak 5-5% maradt. Keserű valóság az, hogy a magyar állam költségén tanulmányozott és 2-8 millió lóerőre értékelt kiépíthető vízierőkészlet reánknézve 94-5%-ban elveszett és értékes tanulmányainknak az új szomszédok látják hasznát. Megmaradt vízierőlehetőségeink kihasználása gazdaságilag alig, inkább csak nemzetgazdasági szempontból lehet indokolt. Kisesésű folyóinkon igen hosszú és nagyméretű műcsatornákkal is csak csekély esések hasznosíthatók, a folyók vízjárása tárolással nem javítható, vízierő szempontból legértékesebb vizeink határfolyók, amelyeken a kihasználásnak politikai nehézségei is vannak. 4. A vízhasznosítások negyedik és utolsó csoportját alkotják az egészségügyi vízhasználatok. a) A községek ivóvízellátása az Alföldön többnyire mélyfúrású ártézikutakból, másutt forrásvizekből vagy talajvízből történik. Eddig körülbelül 6000 ilyen ártézikutat fúrtak, melyek egyrésze percenként 3—400 liter vizet szolgáltató bővizű kút. Ezen a téren is sajnálatosan érezzük a síkság hátrányait : a víz beszerzés és szétosztás drága, a vizet szivattyúzni kell, a lakosság települése elszórt, ezért a hálózatok építése nem lehet gazdaságos, végül itt is nyomasztólag hat a tőkehiány. Elsőrendű szükségletről lévén szó, az ivóvízbeszerzés, amely amúgyseni történik a felületi vizekből, az egyéb vízhasználatokat nem érinti, ezért bővebben nem is tárgyaljuk. b) A felszíni vizeknek a szennyvizek levezetésére való felhasználását vízjogi törvényünk szabályozza, amennyiben a törvény a szennyvizeknek legalább 500-szoros hígítását írja elő. Ha ez a feltétel nincs kielégítve, a szennyvizek mesterséges tisztításáról kell gondoskodni. A szennyvíznek élővízbe való bevezetése