Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - III. Trummer Árpád-dr. Lászlóffy Woldemár: A tervszerű vízgazdálkodás Magyarországon

334 hatósági engedélyhez van kötve. Szennyeződési és tisztítási kérdésekben szakértőként a már említett halélettani és szennyvíztisztító kísérleti állomás működik közre. c) Fürdők. Nemzetgazdasági szempontból újabban mind fokozódó jelentőségű a vizeknek a közegészségügy, valamint a fürdő- és vízisportok keretében való hasznosítása. Amennyiben tavak esetében a vízszín szabályozása, hő- és gyógyforrások esetében azok hasznosítása nagy beruházásokkal jár és gyakran kényes műszaki problémák megoldását kívánja, itt is valóságos vízgazdálkodásról van szó. Magyarországon e téren a 600 km

a felületű Balaton-tó és különösen Budapest székesfőváros területén feltörő 214 különféle gyógyforrás és 69 hőforrás hasznosítása jelent hálás feladatot. (Utóbbiakat 9 hatalmas gyógyfürdő hasznosítja. A hőforrások napi hozama körülbelül 22 millió liter és közöttük van Európa második legmelegebb forrása 73-8 C°-os vízzel. Budapest fürdőit évente 3-3 millió ember látogatja.) A vízgazdálkodásnak magasabb foka — akár a vizek rendezését, akár azok hasznosítását szolgálja — a vizek tározása, aminek jelentősége világszerte fokozódik. Bár ezen a téren a háború előtt örvendetes fejlődés indult meg, mai földrajzi helyzetünkben tárolásról alig lehet szó. Néhány kisebb természetes tárolómedence mellett újabban a síkföldi, töltések közötti tárolás kérdése merül fel, ami természetesen csak szűkebb keretek között alkalmazható s amellett az ilyen tározások nem alkalmasak sem vízierő hasznosításra, sem az ivóvízszükséglet biztosítására. Magyarországnak a jövőre vonatkozó vízipr о grammja elsősorban a vizek hasznosítására vonatkozik, természetesen oly irányban, amit az ország közgazdasági érdekei és a vizek felhasználásának természetadta lehetőségei szabnak meg. Ezek közül első helyen említjük a víziutak fejlesztését. E téren a Tisza folyó kisvízi szabályozása és ezáltal a hajózóút megjavítása már folyamatban van. E munkálatok költsége 26 millió pengőben van megállapítva, mely évi részletekben az állami költségvetés terhére van előirányozva. További programm a Duna és Tisza főbb mellékfolyóinak csatornázása. Idevágóan elkészültek a Körös csatornázására vonatkozó tervek. Készen vannak azonkívül a Dunát a Tiszával összekötő 100 km hosszú hajózócsatorna tervei is. A teljes programm megvalósítása esetén hajózható víziutaink hossza 1114 km-ről 2486 km-re fog megnövekedni. Tervek készülnek továbbá a Nagy-Magyar-Alföld nagyobbarányú öntözésére is. Ezek szerint a Tisza folyó felduzzasztott vize egy nagy, 102 km hosszú öntözőés hajózócsatornába lenne vezetve. A főcsatornákból szerteágazó csatornákkal 120,000 ha-nyi területnek gravitációs úton való öntözése válnék lehetővé. Ez a terület azonban a szükséghez képest még fokozható. A vízierők hasznosítására, mint már említettük, a természeti adottságok miatt kevésbbé van alkalom. A magyar közgazdaság mindamellett foglalkozik néhány jobb kihasználást biztosító munkálattal, melyek közül egyeseknek már a tervei is elkészültek. Ilyenek : 1. a mosoni Dunaágon 300 m

3 vízzel és 14 méter eséssel kiépíthető vízierőmű, összesen 42,000 kW teljesítménnyel ; 2. a Hernád folyón Tiszaluc község mellett építhető vízierőtelep 40 m

8 vízzel és 13 m eséssel, vagyis közel 4000 kW teljesítménnyel. Utóbbinak költsége 5 millió pengő. Ennek a két vízierőműnek már a hatósági engedélyezése is folyamatban van.