Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - II. Riszdorfer József: A Majnán és Neckaron végzett újabb folyamcsatornázási munkák során alkalmazott gátak

322 stb. A betonutófenék és a csatlakozó védett mederfenék közötti átmeneti szakaszon a Neckaron 1 m vastag betonkockaburkolatot alkalmaznak, mely úgy van elrendezve, hogy minden második kocka 15 cm-rel kiáll a fenék síkjából, s ekként a betonkockaburkolatnak sakktáblaszerű fogazása van. A Majnán kővel töltött dróthengereket alkalmaznak a betonutófenék után. Fontos dolog a folyami duzzasztóműveknél az árvíznél szükséges átfolyási szélvény helyes megállapítása. Tapasztalati tény, hogy a duzzasztóműveknél a gát nyitott állapotában keresztüláramló árvíztömeg az utófenék után a védetlen mederfenéken sok esetben nagyobb kimosásokat idéz elő, mint a duzzasztás tartama alatt átbukó vagy nyomás alatt átfolyó vízsugár. A meder ugyanis a legtöbb duzzasztóműnél össze van szorítva, s a káros kimosásokat a nagy sebesség miatt a fenéken fellépő nagy elragadó erő okozza. A duzzasztómű tervezésénél tehát gondosan meg kell vizsgálnunk az árvíz alkalmával fellépő lefolyási viszonyokat, fenéksebességeket és elragadóerőt, s az átfolyási szelvényt úgy kell megállapítani, hogy az árvízkor fellépő középsebesség a mederfenék anyaga szerint megengedett felső határt túl ne lépje. Hatásos eszköz végül az utófenéken előálló kimosások elkerülésére a nyílások helyes beosztása is. Figyelemmel kell lennünk arra, hogy a duzzasztás alatt a gáton keresztülfolyó víztömeg lefolyása egyenletes legyen. Újabb folyami gátaknál a nyílások egyenlő szélesek s a gátfenék azonos magasságú. Úgynevezett fenékkiürítőket, vagyis mélyebb küszöbű szabályozó nyílásokat ma már nem alkalmaznak. Ha ugyanis a vízlevezetést az év legnagyobb részében egy nyíláson végeznék, ez a gát alatti folyószakasz elfajulására vezethetne. A duzzasztók a legtöbb esetben vízerőteleppel kapcsolatosak, úgyhogy a középvízhozam jelentékeny része a turbinákon keresztül folyik le. Ez esetben közepes duzzasztási magasságnál legtöbbször elegendő, ha csak az egyik nyílást készítik úgy, hogy ezen a vízszín kisebbmértékű szabályozása és az úszó tárgyak levezetése végett a vízátvezetés átbuktatással is történhessék ; ezt billenő táblás hengerek, táblák vagy szegmensek segélyével érik el. Ha a folyó vízhozama annyira megnő, hogy már nem vezethető a turbinákon keresztül, ezt a nagy vízhozamot többnyire nyomás alatt vezetik át az összes nyílásokon egyidejűleg, mivel ilyen nagy vízhozam esetén a felső és alsó vízszín különbsége már nem nagy. Ezért szükségtelen a többi nyílást is billenő táblával vagy süllyeszthetően készíteni, ezeket a nyílásokat legtöbbször egyszerű hengerekkel zárják el. A Neckaron többnyire ezzel az elrendezéssel találkozunk. Ez az elrendezés azonban csak ott alkalmazható, ahol a víztömegek nyomás alatt való átvezetésénél az előálló fenéksebesség a 6'0 m/sec-ot nem haladja meg. A 6 m/sec-nál nagyobb fenéksebesség hosszabb ideig nem engedhető meg. Ha a duzzasztómű nincsen vízerőteleppel kapcsolatban, az érkező kis és közepes víztömegek is a gáton bocsátandók keresztül, éspedig többnyire a gát feletti átbuktatással, mivel ilyenkor a felső és alsó vízszín közötti különbség még nagy, s nyomás alatt való átvezetés esetén a fenéksebesség a 6 m/sec-ot meghaladná. Ilyenkor tehát szükséges az összes nyílásokat billenőtáblával, illetve süllyeszthetően készíteni. Sokszor egyéb szempontok is érvényesülnek. így pl. a heidelbergi 3 nyílású hengeres gát mindhárom hengere süllyeszthetően épült, itt ugyanis városesztétikai szempontok megkövetelik, hogy a vízátfolyás mindhárom nyílásban egyszerre történjék egyenletes vízsugárral.