Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - II. Riszdorfer József: A Majnán és Neckaron végzett újabb folyamcsatornázási munkák során alkalmazott gátak

315 csavarok végei a henger belsejében könnyen hozzáférhető helyen, egymástól Г5—2 m távolságban vannak, s bármikor tetszés szerint meghúzhatok vagy megengedhetők. A legújabb hengeres gátaknál a két fent ismertetett fcnéktömítési mód kombinációját kezdik alkalmazni. Ennél a tömítőszelence oldallemeze nem rugalmasan, hanem csuklósan van megerősítve s a jó vízzárást egyrészt a víznyomás biztosítja, másrészt a tömítőléc feszítőrugókkal is hozzányomható a küszöbhöz. Ennek a rendszernek előnye a jó vízzáráson kívül az is, hogy a feszítőrugók megakadályozzák azt, hogy a tömítőlemezek a henger emelésénél, vagy sülyesztésénél rezgésbe jöjjenek, ami a rugalmas tömitőszelencéknél gyakran előfordul. Egy másik kényes része a süllyeszthető hengernek az oldaltömítőlemez és a küszöb közötti vízzárás. A hengerre erősített oldaltömítőlemez a henger lesüllyesztésekor egy keskeny csatornában mozog, amelynek tömítése nagyon körülményes. Ezenkívül ez a keskeny csatorna a henger felhúzott állapotában könnyen eltömődik, úgyhogy a henger xijra való lesüllyesztésekor az oldallemezek könnyen deformálódhatnak. A süllyeszthető hengereknek meg van az a hátrányuk is, hogy a vízszín szabályozásakor mindig szükséges a nehéz test mozgatása. Ennek következtében az oldal és a fenéktömítések is megzavartatnak egyensúlyi állapotukban, ami különösen hideg időjáráskor jár kellemetlen következményekkel, mert a víz a pillérek fülkéibe kerülve, a láncokra és fogasrudakra ráfagyhat. Kézenfekvő volt az a gondolat, hogy a vízszínszabályozás olyképen történjék, hogy az egyszerű hengeres gátrendszer előnyeit, főként jó vízzárását ne legyünk kénytelenek feláldozni. Ezért újabban a hengeres gátaknál is billenő táblákat szereltek rá a hengerre a kisebb szabályozások végett és az úszótárgyak áteresztésére. A billenő tábla tengelye csőkeresztmetszetű, s vagy a tábla középvonalában vagy a hengertestben van. Mozgatására az első gátfajtáknál ugyanaz a motor és felhúzólánc szolgál, amely a henger emelését is végzi. Az újabb billenőtáblás hengereknél, melyeknél a billenő tábla magassága már egészen 1'50 m-ig felmegy, a henger és tábla mozgatására külön-külön emelőszerkezetek szolgálnak (Neckarzimmern és Guttenbach), s ezek mozgatása egymástól teljesen függetlenül végezhető. A két emelőműnek közös motormeghajtása van, mely tetszésszerint kapcsolható egyikről a másikra. Az újabb, nagy magasságú csapótábláknál a billenő táblát egy nagyobb, mintegy 70 cm átmérőjű, körkeresztmetszetű csőre szerelt csuklós karok támasztják alá. Ez a cső a henger belsejében van, s egyszersmind a billenő tábla mozgatására is szolgál Billenőtáblás hengerek találhatók a Neckaron. a neckarsteinachi, a neckargemündi, a hirschhorni, a rockenaui, a guttenbachi és a neckarzimmerni duzzasztóknál a középső nyílások elzárására, a Majnán a freudenbergi duzzasztóműnél mindhárom nyílás elzárására. Az újabb billenő tábláknak nagy merevséget biztosító különleges keresztmetszetük van (Fisch bauchklappe). Ezek rezgésre kevésbbé hajlamosak. A billenőtáblás hengeres gátaknál kisebb alapozási mélységre van szükség, mint a süllyeszthető hengereseknél, s a kisebbfajta vízszabályozásra szolgáló összes alkatrészek a víz felett vannak, s így könnyen hozzáférhetők. A hengeres gátak legjobban elterjedt fajtáit a 4. ábra tünteti fel. A 2. képen és a 4. ábrán jobbról felül látható a freudenbergi hengeresgátnál a hengertest és a billenőtábla csatlakozása. A gát három, egyenként 35 m hosszú és 6'3 m magas hengerből áll ; a billenőtáblák magassága Г10 m. A fényképen áthatok a billenőtábla alátámasztására szolgáló csuklóskarok, melyek egyszer-