Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - II. Riszdorfer József: A Majnán és Neckaron végzett újabb folyamcsatornázási munkák során alkalmazott gátak

316 smind a billenőtábla mozgatására is szolgálnak. Ezek igen nagy szilárdságit mangánacélból készültek. Jól kivehető a képen a hengertest és billenőtábla közötti tökéletes vízzárást biztosító gumitömítés, továbbá a henger és a pillér közötti vízzárást biztosító oldaltömít őlemez. A különböző gátrendszerek összehasonlítása. Fentiekben ismertettem a németországi folyócsatornázásoknál leginkább elterjedt gátrendszereket. Általában megállapítható, hogy a törekvés lehetőleg egyszerű szerkezetek alkalmazására irányul, amelyeknek kezelése legolcsóbb és legkevesebb zavarra adhat okot. A gátrendszerek előnyei és hátrányai csak hosszú ideig tartó üzem során állapíthatók meg. Legegyszerűbb a hengeres gátnak a kezelése, ezt, mint láttuk, csak egyik oldalon kell meghajtani, s így egy nyílásban csak egy emelőműre és motorra van szükség. Felemelése kedvező alakjánál fogva a legnehezebb körülmények között, pl. erős fagyban sem ütközik nehézségbe. A táblás és szegmens gátaknál kétoldali meghajtás szükséges, s a kétoldali emelőmű egyidejű mozgatását minden körülmények között biztosítani kell. Harminc m-nél kisebb szélességű táblás és szegmens gátaknál a hajtómotor a tábla, illetőleg szegmens egyik végén működik, a másik végén lévő emelőmű meghajtása a nyíláson haladó, többnyire a kezelőhídon csapágyazott tengellyel történik. Nagyobb szélességeknél újabban a tábla vagy szegmens mindkét végén alkalmaznak motort, melyek egyidejű járása biztosítva van (szinkron-motorok), vagy pedig a motort a nyílás közepén helyezik el. Előnye az utóbbi elrendezésnek, hogy az erőátviteli tengelyek hossza csupán a nyílás felével egyenlő. Ilyenkor a legtöbb esetben egy fedett s csupán az emelőszerkezetek, motorok és tengelyek elhelyezésére szolgáló hidat találunk. Ezt a megoldást leginkább nagy duzzasztási magasság esetébrn alkalmazzák, hol a táblák nagy súlya miatt igen terjedelmes emelőművekre s nagyméretű tengelyekre van szükség. Ilyen elrendezés van pl. a kachleti, ryburg-schwörstadti és oberföhringi műveknél. A Majnán és a Neckaron lévő műveknél az emelőművek a pillérek felett elhelyezett kezelőházakban vannak s az erőátviteli tengely a kezelőhídon van elhelyezve, de találunk szinkron-motorokkal való meghajtást is. Jól kezelt duzzasztómű rendes körülmények között mindig jól működik, a legtöbb duzzasztómű azonban vízerőteleppel kapcsolatos s így a duzzasztást télen is fenn kell tartani. A Majnán és Neckaron lévő művek pl. a rendkívül kemény 1929évi télen 30°-os hidegben is üzemben voltak. Megjegyzem, hogy a kisebb jégzajlás, vagyis a folyó befagyása előtt levonuló úszó jégtáblák leeresztése különösebb gondot nem okoz, azok a gát felett a billenőtábla vagy a felső tábla leeresztése, süllyeszthető hengernél az egész henger lesüllyesztése útján könnyűszerrel átbocsáthatók. Hasonlóképen nem okoz bajt az sem, ha a folyót egyenletes jégkéreg borítja, ekkor csupán arról kell gondoskodni, hogy a gát felett és alatt bizonyos távolságban a folyót jégmentesen kell tartani. Veszély akkor állhat elő, ha hirtelen olvadás után indul meg a jégzajlás s az elzáró test eltávolítása nem lehetséges. Ez a gát felett veszélyes jégtorlasz keletkezését, s ezzel egyidejűleg a vízszín rohamos emelkedését vonhatja maga után. A hengeres gátak minden esetben könnyen eltávolíthatók, a táblás gátaknál előfordulhat, hogy a görgőkre, a görgők vezetékére, a tömítőlemezekre vagy a húzóláncokra a víz ráfagy, a táblák jéggel vannak borítva, s a görgők a vezetéken csak csúszhatnak, a mi a felhúzó erőt oly nagyra növeli, amekkorát a motor kifejten