Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - I. Rohringer Sándor: A magyar vízutak jövője

291 tekintsük. A dunai út fontossága két irányban fejlődött ki : egyik a Dunának a Rajnával való összekötésére irányuló munkaterv, a másik a Fekete- és Földközi-tengerek szerepe. A balkáni országoknak és Törökországnak fejlődése vitathatatlan valóság, a Földközi-tenger sem az a zsákutca többé, amely régen volt, partvidékei már nem olyan elmaradt területek, amik voltak a háború előtti időkben. A jövő Dunáján az út a világtengerek felé vezet, aminek gyakorlati jelentőségét a háború közepén Németország ismerte fel, de magyar szakembereknek is, köztük Kvassay Jenőnek 1. ábra. kedvenc eszméje volt a nemzetközi Duna és az akkori idők kedvenc gondolata ma már a megvalósulás felé közeledik s a gondolat bennünket is magával ragad. A Dunának a Rajnával való összekötése lehetővé teszi majd a ma csak Passauig érő dunai hajózásnak a Rajna völgyéig való kiterjesztését, ami ránk még beláthatatlan következményű lesz (1. ábra). Hogy ezen a kiépülés alatt álló víziúton a gazdag nyugatnak kelet felé menő és onnét jövő hajói úgy fognak-e elhaladni előttünk, mint ahogy a gyorsvonat elhalad egy jelentéktelen község előtt, vagy pedig bekapcsolódunk-e mi is ebbe a forgalomba, az nagyobbrészt tőlünk függ. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a német nemzet akarata kiépíti a Rajna—Majna—Duna összeköttetést, mely munka két irányból, a Duna irányából és a Rajna felől indult el. A Passau fölötti Kachlet zuhatagnak duzzasztó művel való leküzdése és a Rajna—Duna víziútnak, a Duna felőli megkezdése minden nemzetközi ellenzés dacára első nagyszerű megnyilatkozása volt a német akaraterőnek. Ez az 1200 tonnás hajókkal járható európai összekötő víziút a Majna csatornázásával, a tulaj19*