Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - II. Rohringer Sándor: Töltésezett folyók szabályozása

23 lévő közöket is teljesen feliszapolja, miáltal parti zátonyok kevés költséggel, kevés anyaggal előállíthatók. Ezek a művek természetesen csupán részletek és nem tartoznak a szabályozás elvi kérdései sorába, mindazonáltal, mint olyan művek, amelyek a nagyon laza fenekű folyóban gazdaságosan be nem építhető kőhányásokat pótolni vannak hivatva, s amelyek által lényeges megtakarítás érhető el, említésre érdemesek. A Dunán, annak nagyobb sebessége és erős jégjárása miatt hasonló műveket nem építhetünk. Az előadottakból az is látszik, hogy az alkalmazandó művek szerkezete, anyaga a folyó természete és a helyi viszonyok szerint nagyon különböző lehet. Azonban nem változnak azok az elvek, amelyek szerint a folyószabályozásnak végbe kell mennie. A természetes — nem szabályozott — folyók jó szakaszai bizonyos támpontokat mutatnak. Ezek a támpontok a kanyarulatok, amelyek nem változnak, ha a part anyaga eléggé ellenálló a folyó hordalékmozgató-képességével szemben. Ezek nélkül a folyó helyzete bizonytalan és csak természetes, hogy a támpontokat hosszirányú művekkel állandósítani kell, ha azok hosszát és görbületét előzetesen megfelelően megállapítottuk. Ez voltaképen a kérdés lényege. Jól vezetett szabályozási vonalnak jól kiválasztott támpontokra, kanyarulatokra kell támaszkodnia. Ezen felül a műveket méreteikben és elrendezésükben úgy kell megválasztani, hogy azok a folyó erejét kihasználják, azzal együtt dolgozzanak, nem pedig a folyó ellen. Ne hagyjuk továbbá figyelmen kívül a kotrás fontosságát. A kotróépítés technikájának fejlődésével mind nagyobb szerep juttatható a meder kifejlesztésében a kotrásnak s ezzel kapcsolatban a mélyebb területek, elhagyott medrek feltöltésének. A szabályozás nem jelentheti a folyó megrendszabályozását, hanem csupán annak enyhe módszerekkel való javítását és ha a korábbi szabályozások nem helyezkedtek volna matematikai alapra és ha az embert nem bizonyos erőszakosság, hanem inkább a természettudományi megfigyelés vezette volna, ha a számítások helyébe a folyók jobb szakaszainak tanulmányozása és a természeti erők működésének megismerése lépett volna, akkor igen sok milliót felemésztő céltalan és a folyók által nagyrészt tönkretett szabályozási mű építése elmaradt volna és a hajózás útjának biztosítása már korábban és jobban megoldható lett volna. Legalább is nagyrészben elmaradtak volna azok a kettős szabályozások, amelyeket ma is, a már középvízre szabályozott folyókon, másodszor mint kisvízi szabályozásokat végeznek, holott a kettő helyébe egy racionálisan vezetett szabályozás is a legtöbb esetben elegendő lett volna. Alig van az emberi haladásnak olyan területe, amelyen annyi csalódás érte volna az embert, mint a foh'ószabályozásoknál, mert csak későn jutottunk arra a tapasztalatra, hogy a természet erőivel szembenállani annyit jelent, mint csalódni és legyőzetni, míg a természet erőit kifürkészni és azokkal együtt haladni, a természettel harmonikus és az ember javára szolgáló eredményt jelent. Befejezésül kedves kötelességemnek tartom, hogy köszönetemet fejezzem ki Iványi Bertalan min. tanácsos úrnak azoknak a becses adatoknak közléséért, amelyek a tiszai kisvízi szabályozásra vonatkoznak, Tőry Kálmán kir. főmérnök úrnak a felsődunai szabályozást illető rajzokért és Szilágyi Gyula kir. műszaki tanácsos, műegyetemi adjunktus úrnak a laboratóriumi kísérletek elvégzése körüli buzgó és értékes közreműködéséért.