Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
2. szám - XI. Szakirodalom
279 Az első módszernek az a hibája, hogy a számítás csupán önkényes feltevésekkel eszközölhető. Az összes idevágó elméleti kutatások szerint pl. a felületegységre vonatkoztatott súrlódás a mélységgel növekszik, holott a kísérletek azt mutatták, hogy a súrlódás még homokos talajban is csaknem független a mélységtől. A második módszer hiányossága, hogy a dinamikai behatolási ellenállást, vagyis a talajnak a hirtelen összenyomás ellen kifejtett ellenállását adja, holott a cölöp teherbírása tulajdonképen nem ettől, hanem a statikai terhelés alatti besüllyedéstől függ. A két első módszer hiányossága miatt minden fontosabb esetben próbaterhelések alapján kell a megengedhető talaj igénybevételt megállapítani. Azonban itt tekintetbe kell venni, hogy cölöpcsoport esetében az egyes cölöpök által a talajban előidézett feszültségek összegeződnek és így a cölöpcsoport besüllyedésének az egyedülálló cölöp besüllyedésénél szükségszerűleg nagyobbnak kell lennie. Igen érdekes modellkísérletek alapján, — amelyeknél a feszültségeloszlás tanulmányozására szükségelt rugalmas-izotrop anyagnak a gelatint választották, —kimutatja Terzaghi, hogy az összes cölöpök egyenlő besüllyedése esetében a külső cölöpökre jelentékenyen nagyobb terhelés esik, mint a belsőkre. Ha tehát az egyes cölöpök között nincs merev kapcsolat és minden egyes cölöpnek egyenlő terhet tulajdonítunk, a belső cölöpök erősebben fognak süllyedni, mint a külsők. Ez szintén a feszültségi állapotok összegeződésével magyarázható meg. Másik okát is lehet találni annak, hogy a cölöpalapok a próbaterhelésnél megállapított mértéknél jobban süllyednek és ezt Terzaghi különösen részletesen tárgyalja. Ez az a körülmény, hogy ha egy már régóta egyensúlyban lévő agyagrétegre terhelés kerül, úgy az újra összenyomódást szenved, amelynek folyamán vastagsága évek során mind kisebb lesz. Természetes, hogy az ilyen agyagba vert cölöpalapok követni fogják az agyagréteg tömörödését és süllyedni fognak maguk is. Terzaghi a probléma bonyolultsága miatt a modellkísérletekről lépésről-lépésre tér át a valóságbeli cölöpalapozásra, ahol is a tökéletesen konszolidált agyagnak azt az állapotváltozását, amelyet a cölöpök beverésónél szenved, átgyúrásnak ( Durch knetung) nevezi. Az egyes lépések a következők : 1. Terheletlen cölöpcsoport az átgyúrt agyagban a) csúcsellenállás nélkül, b) esúcsellenállással. 2. Az átgyúrás hatása a terhelt cölöpcsoport besüllyedésére a) csúcsellenállás nélkül, b) csúcsellenállással. 3. A pozitív köpenysurlódás (Mantelreibung) időbeni növekedésének hatása a negatív köpenysurlódás övének mélységére. 4. A cölöpcsoport besüllyedésének időbeli lefolyása. 5. A próbaterhelések eredményeinek magyarázata. Terzaghi gondolatmenetének követése már túlhaladja ennek az ismertetésnek a kereteit, annál is inkább, mivel előadásán ennek a bonyolult problémának ő is csak rövid példákkal illusztrált kivonatát adja. A tárgy iránt érdeklődők figyelmét azonban felhívjuk ezzel kapcsolatban Terzaghi— Fröhlich most megjelent új müvére : ,, Theorie der Setzung der Pfahlgründungen", amelyben az előadásán összesűrített anyagnak rendszeres felépítése megtalálható. Benedek Pál. It. L'Hermite és P. Mariani: A rázott betonra vonatkozó vizsgálatok. (Contribution à l'étude de la vibration du béton.) Annales de Г Institut Technique du Bâtiment et des Travaux Publics. I. évf. 1. szám, 18. old. Paris. 1936. 20 oldal, 12 ábra. A rázott beton (béton vibré) készítési módja abban áll, hogy a nyers betont ritmikus rázásnak teszik ki. Az így kezelt beton nagyobb szilárdságot ér el s tömörebb lesz a közönséges módon készültnél, ezért alkalmazása a vasbetontechnika egyes ágaiban (pl. vasbeton csövek stb.) tért hódít. A beton tömörsége szempontjából fontos, hogy a beton alapanyagát képező kavics- ós homokszemcsék közötti hézagtérfogat a lehető legkisebb legyen. A hézagtérfogat azonos szemcseösszetétel esetén is különböző lehet, az elméletileg lehetséges legkisebb hézagtérfogat azonban a gyakorlatban sohasem érhető el, legfeljebb megközelíthető. A kavics- ós homok-
