Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

2. szám - XI. Szakirodalom

280 keverék tömöríthetősége a szemcsék között fellépő belső ellenállástól függ, melyet a szemcsék közötti kohézió és súrlódás idéznek elő. Az 1. ábrán két egymással érintkező szemcse van feltüntetve ; a P külső nyomást két összetevőre bontva, az érintkező felületre merőleges С erőnek a szemcsék közötti kohézió, az érintőleges irányú T csúsztató erőnek a szemcsék közötti súrlódás (aC) áll ellen. A szemcsék egymáshoz képest csak azesetben mozdulhatnak el, ha T > aC. A külső erő fokozásával a С kohézió, sőt bizonyos esetekben az „o" súrlódási tényező is nő, úgyhogy rövidesen bekövetkezik egy olyan állapot, midőn T = aC lesz, s ezesetben a szemcsék további elmozdulása csak azok összetörése esetében volna lehetséges. A betonkeveréshez használt vízmennyiség fokozásával a súrlódási együttható csökkenthető, ekkor tehát már az önsúly hatása alatt is csökken a hézagtérfogat ; azonban, mint alább látni fogjuk, túlzott vízadagolás mellett a beton szilárdsága nagyon lecsökken, ezenkívül a kötés után a felesleges víz a betonból eltávozik s a kész betont likacsossá teszi, ami végeredményben a kész beton tömörségének rovására megy. Csupán nyomással tehát a keverék megfelelő tömörítése a beton szilárdságának csökkentése nélkül nem érhető el. Szükséges tehát a szemcsék közötti súrlódásnak más úton való kisebbítése. A 2. ábrán fel van tüntetve az idő függvényében a T erő, mely adott külső nyomás mellett állandó s fel van tüntetve a T érintőirányú összetevővel szemben működő aC belső súrlódás, mely adott külső erő mellett szintén állandó s ha aC = T, a szemcsék elmozdulása nem lehetséges. Ha a keveréket ütemes rázásnak tesszük ki, úgy az aC erő sinusvonal szerint fog változni ; s midőn a sinusvonal a T egyenes alá száll (az ábrán AB és CD szakaszok), a szemcsék elmozdulhatnak, vagyis a keverék tömörülhet. A rázott beton egyik előnye tehát az, hogy a keverék jobban tömöríthető anélkül, hogy a vízadagolást fokoznánk. Fontos, hogy a rázás időtartama, energiája és frekvenciaszáma kellő összhangban legyen a kavics szemcseösszetételével és az alkalmazott külső nyomás nagyságával. A Laboratoires du Bâtiment et des Travaux Publics ennek a megvilágítására sorozatos kísérleteket hajtott végre. A kérdés fontos egyrészt azért, hogy a kellő tömörítéshez szükséges rázás legkisebb időtartamát megismerjük, másrészt azért, mert tapasztalat szerint túlerős rázás esetén, ha a keverék túlsók vizet tartalmaz, vagy ha a finom szemcsék százalékaránya nagy, könnyen szétkeveredés következik be és a betonban kavicszsákok állhatnak elő. A beton szilárdsága a készítéshez felhasznált víz mennyiségétől nem független. Hogy a beton beépíthető legyen, szükséges, hogy a nyers betont plasztikus vagy folyós állapotba hozzuk, amihez sokkal több vízre van szükség, mint amennyit a kötésnél végbemenő vegyi folyamat megkíván. Ezen kívül, mint fentebb láttuk, a kavics- és homokszemek közötti hézagtartalom csökkentése végett is több vízre van szükség, mint amennyi a kötéshez feltétlenül szükséges. A vízfelesleg kötés után a betonból eltávozik, a szilárdságot csökkenti s a betont likacsossá teszi ; a szilárdság tudvalévőleg a vízcement tényezőtől (víz- és cementmennyiség hányadosa) függ. Rázott beton esetén a nyers keverék aránylag kevesebb víz hozzáadásával plasztikus állapotba hozható. Ez természetes folyománya annak, hogy rázással a hézagtérfogat már szárazabb keverék esetében is lecsökkenthető : ekként a hézagok kitöltéséhez szükséges cementpép is kevesebb lehet. Más szóval rázott beton esetében a nyers beton szükséges plaszticitása,