Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

2. szám - IV. Tavy Lajos: A nyúlhegyi vízmosáskötő munkálatok

190 ben dolgozó munkásokat, hogy távol tartsák magukat a lezúduló és szerteszét ugráló kövek helyétől. Aránylag elég nehéz volt a munkahelyek megközelítése is. A vízmosás jobboldali partrézsüjébe vágattunk keskeny gyalogösvényt, helyenkint kiterjedt lépcsőkkel és létrákkal, továbbá korlátokkal. Ezeket természetesen a partoldalakról minduntalan lecsuszamló omlós lőszanyag gyakran eltemette, úgy, hogy folytonos javításokra szorultak. A munka sorrendje a következő volt: legelőször, amint általában történni szokott, a fejgátat (XIII. sz.) építettük meg, mert a vízmosás további rágódását a fejénél kell megfogni, másrészt, mert amúgy is ott volt a forgalom és a környező házak biztonsága szempontjából a legveszélyeztetettebb hely (6. sz. kép). Azután az egyik közbeeső természetes fenéklépcső helyén az 1830 fm szelvénynél építettük meg a 8 m vízlépcsőjű nagy VII. sz. gátat, melynek a már említett kisebb alapozási nehézségei voltak. Utána az ennek lábát megtámasztó kis VI. sz., majd a közvetlenül felette következő VIII. sz. gátat építettük meg (7. sz. kép). Ezután került sor a IX. sz., majd az ugyancsak 8 m-nél magasabb vízlépcsőjű X. sz. gátra s az ezzel egyidejűleg elkészült, egymással összeépített XII. sz. és XI. sz. gátakra (8. sz. kép), (9. sz. kép), (10. sz. kép). Ezzel a legveszélyesebb felső meredek szakaszon tervezett szabályozás elkészült. Ezután épült meg felülről lefelé haladó sorrendben a vízmosás alsó 3/

6 részén levő enyhébb esésű s kevésbbé elfajult szakasz 5 drb (I—V. számú) kisgátja. (11. sz. kép). Ez utóbbiakkal egyidejűleg indult meg a vízmosás folytatásában levő vízelvezető árok földmunkája is, egyszerre mintegy 100 főből álló munkaerővel akkordban. Az itt végzett földmozgósítás 6200 m

3 volt, 30 filléres m

3-kénti nyers, illetve 35 filléres rezsivel értett egységárral. A bukógátakba összesen 1315-67 m

3 betonba ágyazott falazat épült, melynek átlagos egységára minden rezsivel együtt m

3-ként 28 pengőbe került. Egy kőmíves akkordmunkában végzett napi átlagos teljesítménye a nyár folyamán 2-6 m

3 falazat volt és m

3-ként 1-60 pengő akkordbért kapott érte. Természetesen a szükséges számú betonkeverő és anyaghordó stb. segédmunkásokat napszámban külön megfizettük. Egy m

3 falazat elkészítését két segédmunkás napszáma terhelte. A látható falfelületek cyclopsszerű kiképzésének hézagolásáért az akkordmunkás kőmívesek külön díjazást nem kaptak, mert azt szintén a falazás köbméterenkint számított akkordbére fejében kellett elvégezniük (12. sz. kép). Falazás közben a köveket a rájuk tapadt portól öntözőkannák vízsugarával megmostuk s egyben ezáltal megnedvesítettük, hogy a beton jobban köthessen hozzá. A falazat betonozását munka közben is állandóan öntöztük, a napi munka megszakításánál pedig a félbemaradt faltestet lehetőleg nem betonnal, hanem a felületből kiálló kődarabokkal zártuk le. A gátfal szárnyrészeinek fogas bekötésénél nem ragaszkodtunk a tervezethez, hanem arra vigyáztunk, hogy lehetőleg a parti rézsű szelvényhez alkalmazkodjunk és a fogazott faltest mindenütt legalább 1 m húsvastagsággal nyúljon be a partrézsübe. (13. sz. kép). Ahol a kényelmesebb falazás érdekében a partoldalba bekötő fogazott fal mentén a falszélességnél szélesebb fülkét vájtak, sokszor megbosszulta magát, mert a kész fal mellett visszatöltött föld többhelyt kimosódott, úgy, hogy