Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
2. szám - IV. Tavy Lajos: A nyúlhegyi vízmosáskötő munkálatok
191 ismételten újból alapos döngöléssel kellett a falmenti részt földdel vagy kövekkel megtömni. A kész falazat cyclopsszerűleg kiképzett szabadonmaradó felületeit a hézagok helyén cementhabarccsal öntötték ki, annak a résekből kiálló részeit pedig lekapartattuk, majd a réseket vastűvel kihézagoltattuk. A hézagolásra szolgáló állványzat tartógerendáit a szivárgónyílásokba illesztettük be. A szivárgónyílásokkal eleinte kellemetlen tapasztalataink voltak, mert a gátudvarokban felhalmozódott iszapos híg anyag azokon át a vízládába kifolyt és ezáltal a bukó háta mögötti feltöltésben hatalmas kiüregelődések alakultak ki. Ezen úgy segítettünk, hogy rostált kavicsból készült szivacsosan porózus betondugókat helyeztünk a felső két sor szivárgónyílásba. Ezek a gátudvar talajvizét már megszűrt állapotban bocsájtották át és a sárrá felhígított háttöltés anyagának további átfolyását megakadályozták. A gátakat bukónyílásuk két oldallapján fehér alapon feltüntetett fekete római számokkal jelöltük meg, hogy nyilvántartásuk könnyebb legyen (14. sz kép). A Sárkánylyuk vízmosás-bukógátjai által gyakorolt iszapoló hatás észlelésére és a voltaképen önkényesen felvett 2-5°/ 0 0 fenékesés helyességének megállapítására nem volt alkalmunk, mert más hasonló vízmosásos iszapoló gátak építésétől eltérőleg a szűk völgy mélyén az egymáshoz igen közel épült gátaknál a gátak alapjából kitermelt anyagot helyszűke következtében kénytelenek voltunk mindjárt a gátudvarokban elhelyezni s így azokat helyenkint majdnem a bukóélig már előre is feltölteni. A vízmosás alsó kis gátjainál azonban, melyek egymástól messzebb épültek, a felgyülemlett víz és feliszapolódás bizonyos mértékben már látható. A gátak építésével kapcsolatban a vízmosás belsejében sok környezetrendezést, tisztítást, rézsünyesést, vezérárok kiképzést végeztünk, melyek a vízmosás régi képét gyökeresen megváltoztatták és annak vadságát bizonyos mértékben ápolt külsővel cserélték fel (15. sz. kép). Igaz ugyan, hogy ez a rendezett állapot 1936 tavaszára többé-kevésbbé eltűnt, mert az időközben tovább csuszamlott partoldalak, továbbá a lezuhanó lősztömbök és fák sok újabb helyet betemettek azóta és így a bukók vízládái is alig látszanak ki a ráhullt takarórétegekből. Általában a kivitel alkalmával számos olyan kisebb tervváltoztatás és mozzanat merült fel, melyet a tervezésnél előre látni nem lehetett s amelyet csak a helyszínén állandóan tartózkodó építésvezető éles szeme vehetett észre. Különösen a vízládák és azok oldalainak kialakításánál úgyszólván lehetetlen részletterveket előre kidolgozni, mert a gátak helyének 1—2 méterrel előbbre vagy hátrább való megválasztása mellett a partoldalak alakulata teljesen eltérő s így a méretek és bekötés tagozása egészen megváltozik, ilyen helyeken a környezetnek megfelelően rögtönözni kell. Egyéb műtárgyak és mederburkolás. A gátak elkészültével megkezdődött az útkereszteződések helyén a hidak építése és a vízlevezető árok medrének burkolása. Mint már említettük, eredetileg négy helyen terveztetett kővel burkolt kocsigázló, illetőleg a vízmosás fejénél legyezőszerű terelőt kővel burkolva kellett volna előállítani. Minthogy azonban az ilyen lejtős vonalozásra gázlók általában bizonyos mértékben a forgalom akadályai, melyekben a nagyvizek kiöntései tócsák
