Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

2. szám - IV. Tavy Lajos: A nyúlhegyi vízmosáskötő munkálatok

184 A levezetendő legnagyobb vízmennyiség kiszámításánál egy óráig tartó 40 milliméteres csapadékot vettünk fel, melyről feltételeztük, hogy 30%-a kerül egy óra alatt lefolyásra. A nagy esés és aránylag kis vízgyűjtő mellett késleltetést nem vettünk fel, intenzitási tényezőnek azonban 0-9-t vettünk számításba. Ezekből az adatokból négyzetkilométerenkint 3 m

3, a 3-2 km

2 kiterjedésű egész vízgyűjtő területről pedig 9-6 m

3/sec. árvízmennyiséget vettünk alapul. Az 1932. év nyarán előfordult felhőszakadás eső utáni víznyomai ezt a feltevést közelítőleg igazolták. A gátak tervezett bukónyílásai ezt a 9-6 m

3/sec. vízmennyiséget 3-00 fenékszélességgel és 1: 1 hajlású oldalrézsüvel bíró trapézszelvény mellett l-l m magas vízoszloppal buktatják át. Miért is a bukószelvény magasságát 1-3 m-nek vettük fel. 5. ábra. A bukónyílás vízemésztőképességét a Q = 2/

3 ^ b. /2g [(h-fk)

3/i—k

3/a] képlettel számítottuk, 2/

3 и =0-42, v =0-50 m/sec. és к =v

2/

2

g =0-13 felvétele mellett. A tervezett bukógátak külön-külön, mint támfalak grafikus úton földnyomásra méreteztettek, illetve az átfolyó árvízszín magasságának megfelelő víznyomást, mint redukált földnyomást vettük számításba (5. sz. ábra). A földnyomás nagyságát у = 30° talajsúrlódási szög és у = 1800 földfajsuly felvételével a Poncelet-Rebhahn-féle szerkesztéssel határoztuk meg. A vízláda fenékszintjének síkjában jobb anyagkihasználás végett a gátudvar felöli oldalon némi — 0-26 kg/cm

2 — húzást engedtünk meg a falazatban. A maximális talajigénybevétel a legmagasabb VII. és X. sz. gátaknál 2-96 kg/cm

2. Hogy a gátakat új korukban közvetlen víznyomás ne vehesse igénybe, az alapgödrökből kikerült földet a gátak hátamögé terveztük helyezni.