Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
2. szám - IV. Tavy Lajos: A nyúlhegyi vízmosáskötő munkálatok
185 A gátak terve sok változáson ment keresztül, míg mai kiviteli alakjába eljutott. Első alakjuk bordás támfalakra nehezedő vékony vasbeton szerkezet volt, majd betonból terveztettek át. Végül is bányakavicsból készített portlandcementbetonba ágyazott terméskőből készültek, mert ez az adott viszonyok mellett, illetve a betonkavics nehéz beszerzése következtében gazdaságosabbnak mutatkozott. Ugyanilyen falazatból készült a gáthoz alul csatlakozó vízláda is, mely az energiacsillapító vízpárna befogadására szolgál. A vízláda küszöbéhez csatlakozó aránylag rövidebb utófenék azonban már csak száraz kőrakás. Amennyiben ez a takarékosságból rövidre készült utófenék elégtelennek bizonyulna, utólag hoszszabbra kiegészíthetjük. A gátfalak mögött összegyülemlő talajvizek elvezetésére a gát testében kisebb szivárgó nyílásokat létesítettünk. A nagyobb gátak gátudvar felőli oldala a küszöbtől számított 2-5—3-5 m mélységig függőleges, onnét pedig anyagmegtakarítás és a támaszvonal kedvezőbb kihasználása végett 9 : 1 rézsüvei hátrafelé hajlik. A gátfal alsó, levegő felőli oldala 4 : 1 hajlású. A gátfal alapjának a vízláda felöli széle ferdén le van csapva, hogy felülete az eredő erő irányára merőleges legyen s így csúszó igénybevétel ne fordulhasson elő. A bukóéi feletti falszelvény mindkét oldala függőleges falú. A vízládák hosszát a gátfal magasságának 80%-val egyenlő hosszúra készítettük, bár a terv szerint annak mindössze 55%-a volt előirányozva, miként azt az elsőknek készült gátaknál meghagytuk. A gátfal alapját a vízláda fenékfalazatától elkülönítve terveztük, hogy az egyenlőtlen ülepedések és dilatáció következtében káros repedések ne keletkezhessenek. A tervezett munkálatok azt a célt szolgálták, hogy a vízmosás fenekének további lemélyülését, valamint felső végének fölfelé haladó továbbterjedését megakadályozzák s végül, hogy az oldalrézsük egyensúlyi helyzetét -— amennyire az a további partmegkötő munkák foganatosítása nélkül lehetséges •— létrehozzák. Nem szüntetik meg azonban e munkák a vízmosás baloldali rézsűjébe vágott út veszélyességét. Ez •—- amennyiben az út jelenlegi helyén megmarad — csak az út tengelyével párhuzamosan futó s váltakozó magasságú támfalak létesítésével, továbbá az útpálya teknőszerű burkolásával volna megoldható. Mindez azonban annyi költséggel járna, hogy annál feltétlenül gazdaságosabb volna az út forgalmának valamelyik jobb vagy baloldali szomszédos útra való átterelése. Az út biztonságának kérdése tehát a végrehajtott gátépítő munkákkal nem oldódott meg, egyébként is ez a vízmosásmegkötési munkáktól lényegében független közlekedési és rendészeti kérdés. A vízmosás oldalrézsüin az útáthelyezés megtörténte után már csak kisebb lenyesések, továbbá rőzsefonások készítése és befásítás volna hátra, ez már azonban az erdőfelügyelőség hatáskörébe tartozik. A vízmosásban lefolyó vizek a vízmosás alsó végétől, illetve a legalsó ú. n. I. sz. fenéklépcsőtől a helyszínrajzon látható úton, a vicinális utat keresztezve s