Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

2. szám - IV. Tavy Lajos: A nyúlhegyi vízmosáskötő munkálatok

181 mivel enyhébbek s a fásítás bizonyos mértékben segített a helyzeten, azonban a fenék, mely itt már kötöttebb talajrétegeket is elért, itt is további lassú kimosásnak volt kitéve. A vízmosás legelfajultabb része a Sárkánylyuk-kocsma alatti 170 fm hosszú legfelsőbb szakasza volt, melynek átlagos fenékesése mintegy 200% volt. Ezen belül több 7 méter mélységet is elérő természetes fenéklépcső fejlődött ki a keskenyebb talajrétegzésű helyeken. Legkritikusabb helye közvetlenül a Sárkánylyuk-kocsma előtti hármas útelágazásnál volt, ahol a záporvizek már nemcsak az útat, hanem a beltelkeket és épületeket is veszélyeztették. A vízmosás fejénél az út biztosítása érdekében a község közönsége több ízben szekrényes fejgátat is létesített, ennek élettartama azonban rendszerint csak a következő záporig terjedt. A vízmosásba került sok házi és utcai szemét és iszappal telített hordalékos víz, mely nagyobb záporok esetén % köbméternyi lezúdult agyagtömböket is magával ragadott, Nyúlfalu község határában, a domb lábától a Kispánzsa befogadóig terjedő mintegy 1400 méter hosszú enyhe lejtésű feliszapolt medréből rendszerint kiöntött és hordalékát ott rakta le eséseinek és sebességének csökkenése következtében. A vízmosásoknak ilyen helyeken elmaradhatatlan jellemzője a hordalékkúp, melyen az árok függő medre rendetlenül össze-vissza kalandozik. Tipikus példája ennek a nyúlhegyi vízmosás folytatásában vezető árok környéke, ahol az idők folyamán a környező terep fölé 2—3 méter magasan kiemelkedő és 20—30 méter széles feltorlódás keletkezett, melynek tetején a vizek mindkét oldalra kicsaptak és Nyúlfalu község szántóföldeit, valamint belsőségeit állandóan elárasztották, sőt a házakba is behatoltak (3. sz. ábra). A feljegyzések szerint 1902 júliusában előfordult felhőszakadás alkalmával lezúdult víztömeg áradása okozta a legsúlyosabb kárt, amikor a feliszapolódás okozta kártételek még távolabbra is éreztették hatásukat, ugyanis a befogadó Kispánzsaér medrét a folyton felújuló iszaplerakódások következtében egyáltalában nem lehetett jókarban tartani. Jellemző ennek mértékére a kultúrmérnöki hivatalnak két mederfelvétele : A jókarbahelyezési munkák végrehajtása alkalmával mozgosított földtömegek mennyisége ugyanis mintegy 40%-al többnek bizonyult az öt évvel korábban végzett felmérés alapján előirányzott földmozgósítás mennyiségénél, dacára annak, hogy a parti birtokosok évente bizonyos tisztogatásokat közben is végeztek.