Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

2. szám - IV. Tavy Lajos: A nyúlhegyi vízmosáskötő munkálatok

182 ELŐZMÉNYEK. Az ismertetett káros állapotok megszüntetésére Nyúlfalu és Nyúlhegy községek elöljárósága már az említett 1902. évi katasztrofális árvíz után megtette kezdeményező lépéseit. A vízmosások megkötésére az első tervet 1903-ban készítette a komáromi kultúrmérnöki hivatal, azonban a munkálatok költségeinek magas volta miatt az érdekelteket nem lehetett az anyagi erejüket felülmúló terhek viselésére kötelezni s ezért a terv egyelőre nem került kivitelre. 1908-ban a községek elöljárósága államsegély elnyerése végett a földmívelési miniszterhez fordult kérelemmel. A miniszter a régi terveknek az időközben bekövetkezett változásoknak megfelelő átdolgozását rendelte el, kiemelvén egyúttal a vízmosás oldalán haladó községi közdűlő út áthelyezésének szükségességét. 1912-ben a győri erdőfelügyelőség meghívására az akkor illetékes komáromi kultúrmérnöki hivatal közben jöttével helyszíni értekezletet tartottak, melyen az érdekeltek kijelentették, hogy csak olyan megoldást tartanak célravezetőnek, mely az utat a vízmosásban meghagyja, elvben pedig megállapították, hogy a vízmosás jobbparti rézsűje levágandó s az ahhoz szükséges 50 m széles terület kisajátítandó. Az ekként nyert földanyagot az út megtámasztására és a vízmosás mélyedéseinek feltöltésére akarták felhasználni, ezek védelmére 3—4 betonfalat akartak létesíteni s végül az egész területet fűzzel és akáccal beültetni. A világháború kitörése s az azt követő zűrzavaros állapotok az ügy megoldását hosszabb időre elodázták és az csak akkor került ismét felszínre, midőn a vármegye alispánja 1926-ban a Kispánzsaér medrének jókarbahelyezését célzó munkálatok végrehajtását elrendelte és ezzel összefüggésben a kultúrmérnöki hivatal javaslata alapján a Kispánzsaér vízgyűjtő területén levő vízmosások megkötése érdekében szükséges intézkedések megtétele iránt az erdőigazgatóságot megkereste. Nyúlhegy község elöljárósága 1928-ban felkérte a győri kultúrmérnöki hivatalt az új tervek elkészítésére s ez a község költségén 1929-ben készült részletes új felmérések alapján meg is történt. A kultúrmérnöki hivatal a terveket 1930 december havában terjesztette fel jóváhagyás végett a földmívelésügyi miniszter elé, majd az elrendelt tervváltoztatásoknak megfelelően 1932. év végén újabb tervet készített. Ez utóbbi tervet a m. kir. földmívelésügyi minisztérium vízügyi főosztálya a 90.812/1932. V. B. 2. sz. F. M. rendelettel jóváhagyva adta ki és ez a terv került aztán kivitelre. A terv ismertetése. A tervezés alapelveinek megállapításánál ugyan az az eshetőség is szóba került, hogy a medencében egy pont felé összefutó vizek a vízmosástól eltereltessenek — ez azonban a vízgyűjtő adott domborzati viszonyai mellett nem volt lehetséges — így tehát a tervezett munkálatokat a vízmosásos torokban és a hordalékkúpon kellett létesíteni. A vízmosás középső szakaszán, a torokban, a fenék lemélyülésének és a partok alámosásának, általában a vízmosás továbbterjedésének megakadályozása volt a legelső feladat. E célból fenékgátak segélyével olyan esést kellett előállítani, mely a lefolyó